Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

H. H. Ö. 8. §. — Adóalap bérbeadott épületeknél. 10í> hajtás útján kellene behajtani, a végrehajtást tűrni tartozik, — az adózónak fizetésére azon oknál fogva nem kötelezhető, mivel — eltekintve attól, hogy hazai magánjogunk értelmében haszonélvezet esetében, ellenkező megállapodás hiányában, a haszonélvező tartozik minden, a haszonélvezettel terhelt dologra eső rendes és rendkívüli kiadást, tehát az adókat is viselni, — az 1883. évi XLIV. törvénycikk 88. §-ának hatodik kikezdése alpontjának, de különösen 95. §-ának rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy az ingatlanok adója a haszonélvező által viselendő. És ezzel szemben nem jöhet figyelembe az a kifogás sem, hogy az árverési feltételek 5. pontja szerint az ingatlan vevője, az adókat az árverés napjától viselni tartozik, mert ez a körülmény a hivatkozott törvénybeli rendelkezésnek megváltoztatására épp oly kevéssé alkalmas, mint ahogy az árverési feltételek 6. pontja, — mely a megvett ingatlan hasznát a vevőnek biztosította — sem szüntette meg a panaszos haszonélvezeti jogát. (644. számú elvi jelentőségű határozat. — 1905.) 8. §. (1) bekezdés. A házadó alapjának meghatározása bérbeadott épületeknél. A házadó alapjául nem a bevallás évében fizetett, hanem a bevallás időpontjában kikötött évi bért kell venni. Az 1909. évi VI. törvénycikk 44. §-a b) pontjának és az ez után következő bekezdésnek összefüggő rendelkezése [H. H. ö. 8. §. (1) bekezdés] szerint a házadó kivetésénél a bevallás időpontjában járó évi haszonérték (házbér) veendő alapul, már pedig a házadóbevallási ív szerint, a bevallás időpontjában, az 1909. év utolsó bérnegyedében az évi házbér 28760 koronát tett; nem jogos tehát az a kívánság, hogy az 1910. évi házadó ne ezen összeg után, hanem 27935 korona után vettessék ki, amennyit a ház az 1909. év négy házbérnegyedében jövedelmezett. Nem foglalhat helyet e tekintetben a vonatkozó törvényjavaslat indokolására történt hivatkozás sem, mert ezen indokolás szerint is „a kivetési eljárás egyszerűsítése hozza magával, hogy a vallomásadás időpontjában feltalált bérlő által fizetett évi bér tekintessék adóalapnak"., Ez értelemben rendelkezett a m. kir. pénzügyminiszter is az 1909. évi VI. törvénycikk 69. §-a alapján kiadott végrehajtási rendeleteiben. Nevezetesen az 1909. évi november hó 6-án kelt 113984. számú körrendelet 19. §-a szerint évi nyers jövedelemnek a bevallás időpontjában járó évi haszonérték tekintendő, ennélfogva, ha a vallomásadás időpontját megelőzőleg, vagy a vallomásadás időpontja után többet, vagy kevesebbet tett ki a nyers jövedelem annál, mint amennyi a vallomásadás időpontjában jár, ez a körülmény az alapkivetés során figyelmen kí-