Sárfy Aladár et al. (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1897-1932 (Budapest, [1933])

Házadó A püspöki palota vendégszobái és a fogalmazók lakosztályai adóköteles lakrészek. (1054. ejh. — 16.689/1911. P.) A magas állású vendégek részére fentartott szobák és a fogalmazók által lakásul használt helyiségek a törvény által nincsenek a házadó alól állandóan mentesítve. Ugyanis az 1909. évi VI. törvénycikknek 27. §-a 4. és 6. pontjaiban foglalt, a vitás kérdésre vonatkozó rendelkezései szerint az egyházi hatóságok épületeiben a kizárólag hivatalos céljaikra szolgáló helyiségek és a lelkészeknek természetbeni lakásai vannak állandóan adómenteseknek nyilvánítva, a magas állású vendégek elszállásolása pedig, habár egyes helyeken fogadók hiánya miatt szükséges, nem tartozik az egyházi hatóságok hivatalos ügykörébe, hanem a magas állással járó, és társadalmi szokás által meghonosított vendéglátás s ha a püspök személyesen nem is használja a vendégszobákat, azok az ő lakása kiegészítő részének tekintendők; továbbá nem szolgál kizárólag hivatalos célra a fogalmazók által lakásul használt helyiség se, a püspöki hivatal irodái pedig adóval megróva nem lettek; a felhívott 6. pontban megjelölt lelkészek alatt pedig nem érthetők az egyházi személyek általában, hanem csakis azok, akik mint közvetlenül a híveknél a lelkészi teendőt első fokban végző lelkipásztorok (plébánosok, lelkészek stb.) működnek, azok közé pedig sem a püspök, sem a püspöki fogalmazók nem tartoznak. 9. §. (2) bek. Haszonérték megállapítás. A ház tulajdonosa által használt helyiségeknek becslés útján megállapított haszonértéke összehasonlítás útján felemelhető'. (1032. ejh. — 11.485/1911. P.) Nem lehetett a panasznak helyet adni a panaszolt határozatban foglalt és a bíróság által is elfogadott indokokon felül még azért sem, mert a királyi pénzügyigazgatóság az üzlethelyiség haszonértékét az 1909. évi VI. törvénj'cikk 11. §-a alapján a P.-utca 52. szám alatti szomszédos házban levő hasonló nagyságú és 7500 korona bér mellett kibérelt üzlethelyiséggel való összehasonlítás utján állapította meg és ugyanígy értékelte a 11 lakrésziből álló lakás haszonér lékét is. Nyilvánvaló tehát, hogy ez az eljárás törvényes alapon nyugszik annál is inkább, mert az 1909. évi VI. törvénycikk 52. §-ának első bekezdése szerint a királyi pénzügyigazgatóság abban az esetben, ha a becslést helytelennek tartja, a rendelkezésére álló adatok, például összehasonlítás alapján, a kivetést helyesbitheti. Ennélfogva panaszosnak az a kifogása, hogy a királyi pénzügyigazgatóság a házbér 95