Sárfy Aladár et al. (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1897-1932 (Budapest, [1933])

Házadó 3. §. Állandó mentesség megállapítása. Az a kérdés, hogy valamely épület állandóan adómentes-e, csak a kivetési eljárásban és csak a kivetés évére dönthető el. (120CL ejh. — 7126/1914. P.) Panaszos a székesfővárosi magyar királyi adófelügyelői végzésinek tárgyául szolgált alapkérvényében azt kérte, hogy X. kerület Ihász-utca 7991/26. helyrajzi számú telkén épített asztalosés lakatosműhelyre az állandó adómentesség megadassék. Az adófelügyelőinek végzése és illetőleg; közbevetett felehbezés folytán,, a közigazgaitási bizottságnak panaszolt határozata az állandó adómentesség engedélyezésére vonatkozó ezt az igényt, felhozott indokoló-okainál fogva, figyelembe vehetőinek nem találta. Panaszos tévesen felebezésnek címzeit panasziratában szintén kizárólag azt az igényt terjeszti elő. hogy a kérdésben levő épületre az állandó gyári, adómentesség engedélyeztessék. Ezekből az előadásokból nem kétséges tehát, hogy panaszos azl igényeli, hogy kérdéses épülete elvileg állandóan adómentesnek mcmidassék ki. Ez az igény, ily alakban, általában nem teljesíthető. Adótörvényeinkben ugyanis egyfelől a királyi kincstár adóztatási jogának a gyakorlása, másfelől pedig az adóalanyok adófizetési kötelezettségének a teljesítése mindig bizonyos meghatározott időtartamokra (adóév, adófizetési időszak) megosztva jelentkezik és pedig oly módon, hogy ezeknek az időtartamoknak a leteltével úgy az adókivetési jognak a gyakorlása, mint az adófizetési kötelezettségnek a kezdete újra keletkezik. Ez a szabály a dolog természetében rejlik s az kétségtelenül kapcsolatos az államháztartás kezelésének s ebben különösen az állami költségvetés készítésének szintén bizonyos időszakra osztott s illetve ily bizonyos időszakokra vonatkozólag eszközlendő voltával. Külön ben ennek a elvnek alapúi szolgáló voltát főképen a közadók kezeléséről szóló törvényeknek az elévülésre vonatkozó rendelkezései is igazolják. Ebből kell következnie, hogy az adókivetésnek és illetve az ennek tárgyában hozott határozatnak is mindig valamely határozott adóévre, avagy adófizetési időszakra kell vonatkoznia. S ezeknek az adóéveknek, avagy adófizetési időszakoknak' egymástól való elhatárolt- és így egymással szemben önálló, azaz tehát egyiknek a másikba át nem nyúlható és egybe nem olvadható volta miatt: az ily adóztatásnak és illetve az ennek tárgyában hozott határozatnak a joghatálya csak arra az adóévre s illetve adófizetési időszakra vonatkozik, amelyre az eszközöltetett és illetve meghozatott. Ez okból kifolyólag : amint nem lehet törvényes alapja annak, hogy valamely adóztatás, avagy ennek tárgyában hozott határozat, a törvény szerint még el nem következett adóévekre és illetve adófizetési időszakra eleve eszközöltes,74