Sárfy Aladár et al. (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1897-1932 (Budapest, [1933])
Házadó hogy bérlő köteles bérbeadónak az 1. §-ban részletesen felsorolt lak és épületrészek bére fejében évi 6837 korona 66 fillért, a Lll-ad osztályú váró és étterem, valamim! a perron használatáért évi 4585 korona 65 fillért, és végül a bútorok és egyéb leltári tárgyak használatáért pedig évi 576 korona 69 fillért, azaz tehát összesen évi 12000 koronát előzetes negyedévi részletben lefizetni. Az adókivetésnél a bútorok és egyéb leltári tárgyak használatáért fizetett 576 korona 69 fillérnek levonásával adóköteles nyers bérjövedelemnek a 6837 korona 66 fillér és 4585 korona 65 fillérnek együttes összege vétetett. Erre vonatkozólag panaszosnak igénye arra irányul, hogy a bérlő által a Ill-ad osztályú váró- és étteremnek, valamint a perron részének használatáért fizetett összeg az adóalaphoz hozzá ne számíttassék. Nem lehet kétség az iránt, hogy az 1883 : XLVI. törvénycikk 3. §-ára és az Egyenes adó törvények és szabályok hivatalos összeállítása „Házadó"-ra vonatkozó része (törvényesítve az 1875 : XXIII. törvénycikk 1. §-a és illetve az 1886 : XXV. /örvénycikk 1. §-a által) 28. §-ára figyelemmel : a házbéradónak tárgya mind az a tiszta bérjövedelem, amit a tulajdonos a bérbeadott háznak használata fejében a bérlőtől húz, vagyis mindaz a szolgáltatás, amelyet a bérlő a bérlemény használata fejében ellenértékképen fizet, nem lehet kétség az iránt sem, hogy a panaszos által nyers bérjövedelemből levonatni kivánt 4585 korona 65 fillérnyi összeg, amint ez különben az előbbiekben hivatkozott szerződés. J. §-ának utolsóelőtti bekezdésében szintén világosan így állapíttatott meg, a TH-ad osztályú váró és élteremnek, valamint a perromnak a bériő által való használatáért fizettetik. Hogy pedig a Ill-ad osztályú váró és étterem, lak és illetve épületrész : az semmi további bizonyítást nem igényel. Hasonlóan nem lehet kétség az iránt sem, hogy panaszos által jelen esetben a perronrész használatáért húzott összeg is házadó alá veendőnek minősül és pedig nem csupán azért, mert magának a szerződésnek vonatkozó részei igazolják, hogy a bérlő mint vendéglős ezt a helyiséget is, vendéglői célokra, azaz tehát szintén a szerződésben foglalt bérleti jogügyletnek középpontját képező főcéljára s nem csupán járulékosan vette a jogügylet alapján használatba, hanem azért is, mert az e bíróság részéről az előbiekben hivatkozott 2690/909. P. szám alatt, valamint az öSO'910. P. és illetve 6913/910. P. számok alatt elrendelt bizonyítási eljárások során beérkezett adatok igazolják, a különösen az 1910. évi szeptember hó 21. napján felveit és az állomási főnök állal is aláirt helyszíni szemle jegyzőkönyvben határozott megállapítást nyert azt a körülményt, hogy a bérlőnek a III. osztályú váró és étteremmel együtt a megjelölt célra használatra átengedett kérdéses perronrész körülbelül egy méternyi, magasságban be van kerítve és egész területén be is van fedve. Ezzel a tényállással szemben a panasziratban a III. osztályú váró és étG7