Sárfy Aladár et al. (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1897-1932 (Budapest, [1933])

Házadó jában az uradalomban alkalmazóit kőműves sem. Meri gazdasági cselédnek a dolog természeténél fogva, a gazdasági munkák végrehajtását közvetlenül ellátó béresek és hasonló foglalkozásuakon felül, csak az olyan ipari foglalkozást űzőket lehet tekinteni, akinek a mestersége a gazdaság folytatására közvetlenül és állandóan szükséges. Ilyennek pedig a kőművesség nem tekinthető. (H. H. Ö. 2. §. (1) bek. 6. pontjához füz. ut. (3) bek.) Községi pásztor nem tekinthető gazdasági cselédnek, miért is az általa lakott épület házadóköteles. (1607. ejh. — 15.277/1928 P. Z. község terhére a tulajdonában lévő úgynevezett s a községi pásztor természetbeni lakásául szolgáló pásztorház után az 1928. évre 42 P. házadó lett kivetve. A község a kivetés ellen felebbezéssel élt, s a kérdéses házat a H. H. Ö. 2. §. (1) bekezdésiében foglaltakra utaltan házadómentesnek kéirte kimondani s ehhez képest a kivetett házadót töröltetni, mert a községi pásztor szerinte gazdasági cseléd s ekkép az általa lakott épület gazdasági cselédháznak tekintendő s mint ilyen a hivatkozott '.örvényes rendelkezés szerint házadómentes. A felebtbezést a sz.-i. kir. pénzügyigazgatóság a most panaszolt s itteni elbírálás tárgyát képező határozatával elutasította, mert a határozatának az indokolása szerint a községi pásztor gazdasági cselédnek nem tekinthető s ekkép az általa lakott épület sem minősíthető állandóan adómentes cselédlakásnak. Az indokolásból kitetszőieg a kir. pénzügyigazgatóság a községi pásztort községi alkalmazottnak tekinti, azonban az adómentesség az általa lakott épületet ezen a címen sem illeti meg, mert az adómentesség csak a szorosan vett községi közigazgatási alkalmazottak természetbeni lakására terjed ki. A község a panaszában az általa elfoglalt álláspontnak megfelelően a fellebbezésében elmondottakat ismétli, egyben azonban reá mutat arra is, hogy a községi pásztor után az Országos Gazdasági Munkáspénztár javára évről évre fizeti a hozzájárulási dijakat, mely szerint a községi pásztor gazdasági cselédnek tekintendő. A panasznak az alábbi indokok alapján helyet adni nem lehetett. Bár nem kétséges az, hogy az 1907 : XLV. t.-c. 1. §. első bekezdésében foglalt „gazdaság" kifejezés alatt kell érteni azt a tevékenységet is, amelyet a község a különböző törvények és rendeletek szerint a mezőgazdasággal kapcsolatosan kifejteni köteles s így nem kétséges az sem, hogy a községi pásztor a maga feladatkörét a mezőgazdaság keretén belül teljesíti, mégis a községi pásztor az 1907 : XLV. t.-c. 1. §-a szerint gazdasági cselédnek nem tekinthető, különösen azért nem, mert az alkalmazója 57