Sárfy Aladár et al. (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1897-1932 (Budapest, [1933])
Előszó. Az élei alaptörvénye, elmaradhatatlan kísérője a változás, a fejlődés. Ez az alaptörvény nemcsak a szerves és szervellen anyagokra 611, de a legteljesebb mértékben érvényesül a szellemi téren ís. A fejlődés, a változás tehát az alaptörvény a jogélet terén is. A Jogi intézmények, a jogszabályok fejlődése főként és a legszemlélhetöbb módon a törvényalkotásban jut kifejezésre. Sokan ezt tartják a természetes, vagy inkább a jogszerű, szabályszerű fejlődés módjának. A gazdasági élet azonban sokkal gyorsabban, sokkal hevesebb, türelmetlenebb lüktetéssel halad a maga utján, mintsem hogy azt a jogi szabályok megalkotásának bizonyos formaságokhoz és eljárási szabályokhoz kötött módja megfelelő ütemben követni tudná. Az én meggyőződésem az, hogy a jogélet feji ődése nem ís köthető ezekhez az alaki formaságokhoz. Meggyőződésem az, hogy a jogszabályoknak maguknak ís meg van a külön életük. A jogszabály maga ís él, tehát változik, fejlődik, átalakul anélkül, hogy a törvényhozás kifejezetten, a megfelelő formaságok betartása mellett módosítaná, anélkül, hogy a rideg holt belüket kellene újból és újból átcsoportosítani. A beíü maradhat, a legtöbb eseíben elég., ha annak a valódi értelmét, igazi akaratát és célját ismerjük és a rohanó gazdasági élet esetleg megváltozott formáira nézve igyekszünk megállapítani azt, hogy a törvény, a jogszabály szelleme mit kíván a megváltozott viszonyok közt megvalósítani. Nem helyes és különösen a legújabb kor lüktető életével össze sem egyeztethető az a felfogás, hogy minden éleíjelenségeí, minden gazdasági, kereskedelmi, ipari síb. viszonyt egyenként, minden legkisebb vonatkozásban a törvény szaoályozzon. Ez a felfogás a gazdasági életet lehetetlenül szük keretek közé szorítaná vagy azt tenné szükségessé, hogy a törvényhozás maga intézkedjék minden olyan esetben, amikor a meglévő törvények határozott rendelkezést nem tartalmaznak. A törvénynek íulajdonképen csak az általánosan irányadó elveket kell, lehetőleg világosan, lehetőleg átfogóan lehetőleg észszerűen tartalmaznia. Az államnak a törvényhozástól és a végrehajtó hatalomtól külön álló és az utóbbitól független szerve, a bíróság az, amelynek legszebb feladata a jogszabályokat az élettel összhangzésba hozni. A bíróságnak van módjában leginkább, hogy a felmerülő számtalan vitás esetekből megtudja ítélni, mit kíván a gazdasági élet fejlődése, ö tudja az esetek tömegéből meglátni, merre visz a fejlődés útja. A bíró egyik legszebb 3