Sárfy Aladár et al. (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1897-1932 (Budapest, [1933])

A házadóra vonatkozó törvényes rendelkezések hivatalos összeállítása. 1927. évi 200/P. M. szám. Anyagi jogszabályok. Adókötelezettség. í. §. Házadé tárgyai. A házadó tárgyául-szolgáló épület lakóház jellegét nem a tényleges felhasználás célja illetőleg módja, hanem az adja meg, hogy lakásra alkalmas. (1601 ejh. — 10736/1924 P.) A pénzügyigazgatóság, megtámadott határozatában az 1922 : XXII. t.-c. 1. §-ára hivatkozással, a megadóztatást helyesen tartotta fent. Mert a panaszhoz csatolt községi bizonyítvány hói is kitetszően, az adó alá vont épület, kastély, tehát nyilván lakás céljára épült és arra alkalmas. Minthogy pedig a házadó tárgyául szolgáló épület jellegét nem a tényleges felhasználás célja illetőleg módja, hanem az adja meg, hogy lakásra alkalmas, minthogy ennélfogva az adó alá vont és lakásra alkalmas voltától meg nem fosztott s magtár céljára át nem alakított épület az idézett törvény 2. §. (1) bek. 6. pontjában megjelölt adómentes gazdasági épületnek annak ellenére sem tekinthető, hogy a panaszos azt nem lakásnak, hanem magtárnak használja, minthogy végül a M.-n lakó panaszosnak az az állítása, hogy neki A. községben, amelyhez a birtoka tartozik, más háza nincs, az adó alá vonás szempontjából teljesen közömbös, a panasz nem volt figyelembe vehető. A lakásra alkalmas épület akkor is házadó alá esik, ha azt idegen telken és meghatározott időre építették is. (1104 ejh. — 12101/1912 P.) Sem a korábbi törvények, sem az 1909. évi VI. törvénycikk az idegen telken emelt épületekre nézve nem tartalmaz oly in39