Sárfy Aladár et al. (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1897-1932 (Budapest, [1933])
Földadó ban a királyi kincstár panaszbeli igényének helyet kellett adni, azért, mert a nyulak rágását, mint amiképen különben ezt adózónak a magyar királyi pénzügyigazgatóság végzése ellen benyújtott felebbezése is beismeri, a törvény a kertmivelési ágban levő földterületekre nézve, adóelengedésre alkalmas elemi csapás gyanánt fel nem említi. A többször hivatkozott 1883. évi XLIV. törvénycikk 49. §. c), bb) pontja ugyan módot nyújt arra, hogy az elemi csapás fogalma alá sorolható esemény tekintetében a törvénymagyarázat vétessék alkalmazásba, ez azonban a c) pontnak úgy az aa) mint a bb) alpontokra vonatkozó általános rendelkezéséből kitetszően csupán száníómívelési ágban levő földterületre és nem egyszersmind kertmivelési ágban levő földterületre is vonatkozhatik. Ezzel a tényállással szemben erre az ingatlan területre tehát az adózó ügyfél részéről a királyi kincstári előadónak — vele közlött — panaszára benyújtott védőiratbeli előadásokat sem lehetett figyelembe venni. 38. §. Elemi károk bejelentése. Elemi kár címén való adóelengedés nem tagadható meg azért, mert a termés az elemi kár ellen biztosítva volt. (1035. ejh. — 5919/1911. P.) A magyar királyi pénzügyigazgaíóságnak a jelen Ítélet iejezetében körülirt végzése kizárólag annak okából tagadta meg panaszos földadó elengedési üg3rének teljesítését, mert az 1910. évi június hónap 8. napján bekövetkezett jégverés folytán panaszosnak, mivel javára a D. jég- és viszontbiztosító társaság által 22622 korona 35 fillér kártérítési összeg lett megállapítva — tényleges kára nincsen. A közigazgatási bizottságnak panaszolt határozata ezt a végzést inditóokai folytán helybenhagyta. A bíróság mindenekelőtt megjegyzi azt, hogy panaszos az 1910. évi június hónap 13. napján kelt kárbejelentésében egyenesen arra mutatott reá, hogy a bérszerződés megállapítása szerint az adót ő, a bérlő tartozik fizetni s hogy ez okból az ő adóelengedési igénye az 1883. évi XLIV. törvénycikk 50. §-a értelmében jogos, valamint, hogy ezt a körülményt az A) jegyzék „Jegyzet" rovatában ide vonatkozólag és pedig az 1907. évi szeptember hónap 20. napján kelt bérleti szerződés 4. pontjára való hivatkozással foglalt bejegyzés is igazolja. Panaszosnak ez az állítása a tárgyiratok egyetlen adatával, avagy a felterjesztő hatóságnak felvilágosító jelentésében foglaltakkal sem megcáfolva, sem még csak tagadásba véve sincsen, sőt az a körülmény, hogy az alsófoku határozatok panaszosnak igényét érdemi okok alapján bírálták el, az elengedési igény panaszos által való érvényesíthetésének kétségtelen elismerését jelenti. Az 1883. évi XLIV. 28