Sárfy Aladár et al. (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1897-1932 (Budapest, [1933])

Kereseti adó megállapított 4038 kor. lelkészi jövedelemiből ama 800 kor. levonása után fenmaradó 3238 kor. alapul vétele mellett a panaszló IV. oszt. (az! alkalmazottak kereseti adója) kereseti adóját az 1901. évre 56 koronában kellett megállapítani. A panaszló lelkésznek földjéből eredő jövedelme után fizetendő földadó megállapításánál a segédlelkész tartásával járó költség törvény szerint számításba nem vétethetett: a közigazgatási bizottság határozatának indoka tehát, amely szerint a segédlelkész-tartás költsége a panaszló földadó alá eső jövedelméből levonatott, nyilvánvalóan alaptalan, ameninyi.ben a levonásról csak akkor lehet adóztatás szempontjából szó, ha az illető jövedelemnek csupán a levonás után fenmaradt része rovatott meg a megfelelő adóval. Minthogy pedig az 1875. évi XXIX. t.-c. 28. §-a [K. H. Ö. 16. §-ának (2) bekezdéséhez fűzött utasítás (4) bekezdése] szerint a levonás meg nem tagadható pusztán annál az oknál fogva, mert a megadóztatott személynek IV. oszt. (az alkalmazottak kereseti adója) kereseti adó alá eső jövedelmén felül más adóval már megróvott jövedelme is van, a panasznak helyt kellett adni. Plébánosok filialék látogatása fejében húzott lótartási, úgyszintén misekor és ostyajárandóságaik után az alkalmazottak kereseti adójával meg nem róhatók. (334. ejh. — 1092/1901. P.) A congrua kiegészi léséről szóló jegyzőkönyvnek az iratokhoz csatolt kivonata szerint panaszos lelkészi jövedelmét terhelő kiadások közt, van 126 frt. azaz 252 korona lótartási járandóság és 11 frt. 48 kr., vagyis 22 korona 96 fillér misebor és ostya járandóság megállapítva ; minthogy pedig már az előző évi kivetési iratok megmutatják, hogy a canonica visitatio értelmében a plébános saját fogatán tartozik a külső községekbe (filialék) menni, ha lelki szolgalatja kívánja, ennélfogva kétségtelen, hogy az 1875. évi XXIX. törvénycikk 5. §. 3. e) pontja [K. H. Ö. 16. §. (2) bek.] szerint ezen lótartási járandósága, mint olyan, melynek élvezete meghatározott hivatali kiadással van egybekötve, keresetadó alá nem vonható. Hasonlóképen a misebor és ostya utáni járandóság is ezen törvényszakasz alapján mentes a kereseta.dótól, mert ennek a költsége is a hivatali funetioval a legszorosabb kapcsolatban áll, — miért is a panasznak, mely ezen most érintett két tételnek a keresetadó alól leendő mentesítésére irányul, helyt kellett adni s az adót a rendelkező rész értelmében az ekként 936 K 84 fillérben jelentkező jövedelemnek alapul vétele mellett kellett megállapítani. Nem lehetett azonban a lótartási járandóságot 400 koronában felvenni, mert a csatolt congruakíiegészítési jegyzőkönyvi kivonatban 252 koronának megfelelő 126 írtban van feltüntetve a járandóság, hogy pedig az ennél több lenne, a panaszos be nem igazolta. 152