Hegedüs János (szerk.): Közigazgatási törvénytár a fennáló törvények és rendeletekből, kísérve a m. kir. ministeriumok elvi jelentőségű határozataival és felső bíróságainknak döntvényeivel. I. kötet (Nagybecskerek, 1894)

A közigazgatás szervezete. — A főrendiházról. 39 által igazoltatott, ujabb meghívó nélkül jelenik meg mindaddig, mig oly körülmény nem merül fel, melynek alapján jogát ezen törvény 10., 11. és 12. §§-ai értelmében állandóan vagy ideiglenesen elveszti. 19. §. Tagjainak igazolása iránt a főrendiház maga intézkedik és az igazolási eljárás módozatait házszabályaiban állapítja meg. Ha egyesek jogosultságára nézve kétség támad, e fölött egy saját kebeléből választandó bíróság utján végérvényesen határoz. Ugyancsak ily módon hozatik a végérvényes határozat akkor is, ha azon eset merül fel, hogy valamelyik tagja a törvényszerű képesítést elvesztette vagy újból megszerezte. A bíróság összealkotását és az eljárás módozatait illetőleg, mindezen esetekre vonatkozólag, a ház házszabályaiban maga intézkedik. 20. §. Házszabályaiban állapítja meg a főrendiház mindazt, mi a tanácskozás rendére és általában belügyeire vonatkozik. A szorosabb értelemben vett tanácskozási rendre vonatkozó ujabb megállapodások csak a legközelebbi ülésszak kezdetével lépnek hatályba. Az 1848: IV. t.-cz. 10., 11., 12. és 13. §-ainak rendelkezései továbbra is fentartatnak. 21. §. A főrendiház minden országgyűlés kezdetén, midőn az igazolási eljárás befejeztetett, összes jogosult tagjainak névsorát összeállittatja és kinyomatja, s egyúttal intézkedik az iránt, hogy «• z országgyűlés tartama alatt jogosultságot nyert uj tagok nevei is, igazoltatásuk után, ezen névsorba fölvétessenek, azoknak nevei pedig, kik a jogosultságot bármely okból állandóan vagy ideiglenesen elvesztették, az ok megjelölése mellett, a névsorból töröltessenek. ^ III. FEJEZET. Átmeneti intézkedések. 22. §. Ezen törvény kihirdetése után a főrendiház azonnal választ egy 21 tagu bizottságot, mely a kormány által beterjesztett adatoknak figyelembevételével a) megállapítja azon családok névjegyzékét, a melyeknek tagjai a 2. §. b) pontjának értelmében a főrendiház örökös tagjai; b) külön jegyzéket készit az ezen §. a) pontja értelmében összeirt családok mindazon nagykorú tagjairól, kik 24. évüket már betöltötték, vagy az 1885. évi július l-ig be fogják tölteni és az ezen törvény 2. §-ában megállapított vagyoni képesítéssel bírnak. 23. §. Az előző §. a) pontja értelmében megállapított névsor a főrendiház által jóváhagyatván, nyilvánosságra hozatik s egyszersmind oly utasítással adatik ki a ministeriumnak, hogy figyelembe véve az időközben netalán történt felszólalásokat, terjeszszen be a közelebbi ülésszak megnyitása után azonnal törvényjavaslatot a névsor törvénybe igtatása végett.1 1 Ez az 1886: V1J. t.-cz. 1. §-a és az 1887: XXXIV. t.-cz. által megtörtént, az 1886:VII. t.-cz. további szakaszai igy szólnak: 2. §. Jüvöre ezen névsor az 1885:VII. törvényczikk hatályba lépte után 0 Felsége a király, illetve a törvényhozás által az idézett törvény 2. §-ának c) pontja alapján örökös főrendiházi tagsági joggal felruházott családok neveivel akként egészíttetik ki, hogy az örökös jogú főrendekről egy számozott s átfűzött családkönyv készíttetik, két eredeti ugyanazonos példányban, melyeknek alakját, berendezését s rovatait a főrendiház elnöke és a magyar királyi belügyminister együttesen állapítják meg s melyek a főrendiház elnöke és egyik jegyzője, továbbá a magyar királyi belügyminister és az országos levéltárnok aláírásával és hivatalos pecsétjével, végre lapszámmal látandók el.