Hegedüs János (szerk.): Közigazgatási törvénytár a fennáló törvények és rendeletekből, kísérve a m. kir. ministeriumok elvi jelentőségű határozataival és felső bíróságainknak döntvényeivel. I. kötet (Nagybecskerek, 1894)

342 A közigazgatás szervezete. — Hazai hatóságokkali érintkezés. adványait elfogadni kötelesek. — 2. A magyarországból (Horvát- és Szlavonországok kivételével) kiegészített csapatok parancsnokságai (tehát ezred, önálló vagy elkülönilve fekvő zászlóalj, század, esetleg szakasz vagy különitmény parancsnokság) és a hadkiegészítési parancsnokságok a hozzájuk magyar nyelven érkezó hivatalos átiratokra, vagy magán felek magyar beadványaira magyar nyelven tartoznak válaszolni. — 3. A hadsereg egyéb parancsnokságai, hatóságai, csapatai és intézetei (pl. dandár, hadosztály, hadtest, tér stb. parancsnokságok, építészeti, ruhatári, kórházi stb. stb. katonai hivatalok és hatóságok, élelmezési biztosságok sat. sat.) a mennyiben a magyar nyelven érkező hivatalos átiratokat, vagy magán felek magyar nyelvű beadványait önerejükből közvetlenül magyar nyelven elintézni nem képesek, azok magyar nyelven történő elintézését és az elintézés kézbesítését azon hadkiegészítési parancsnokság utján eszközlik, a melynek területén az illető megkereső magyar hatóság székel, illetve a magán fél lakik. — 4. A fentebb 2. pontban emiitett csapat parancsnokságok és hadkiegészítési parancsnokságok a magyar hatóságokhoz intézett megkereséseikben (átirataikban) oly esetekben is a magyar nyelvet tartoznak használni, midőn a tárgyalást ők indítják meg, a hadsereg egyéb fentebb 3. pont alatt említett parancsnokságai, hatóságai, csapatai és intézetei azonban ily esetben, vagyis kezdeményező megkereséseikben a hadsereg szolgálati nyelvét használják. Miről a törvényhatóságot tudomás és megfelelő alkalmazkodás végett azzal a hozzáadással értesítem, hogy a közszolgálat és a hivatalos érintkezés zavartalan menetének biztosítása érdekében a katonai és a magyar hatóságok közti hivatalos érintkezés tárgyában a jelen rendeletemben közölt határozmányok szigorú szem előtt tartását a törvényhatoságtól annyival inkább elvárom, mert a katonai hatóságok a közös hadügyminister urnák fentebb hivatkozott körrendeletéhez feltétlenül alkalmazkodni kötelesek. 17.630. sz. Bm. 1879. ápr. 17. Körrendelet a katonai hatóságok által a szolgabirákhoz intézett megkeresések elintézése tárgyában. Már ismételve merültek fel panaszok, hogy a szolgabirák a katonai hatóságok által hozzájok intézett hivatalos megkereséseket késedelmesen intézik el. és hogy az érdemleges elintézést akadályozó körülmények létezéséről az illető katonai hatóságot még több rendbeli sürgetés után sem értesitik, mely utóbbi mulasztás következtében a katonai hatóságok a megkeresés foganatosítása tekintetében teljes bizonytalanságban maradnak. Ilyen, a közkormányzatra nézve hátrányos eljárásnak meggátlása végett, a cs. és kir. hadügyministeriummal abban történt megállapodás, hogy jövőre a katonai hatóságok oly esetekben, midőn a szolgabíró a közvetlenül hozzá küldött megkeresésre az érdemleges vagy az előzetes válaszszal késik, a válasz megadását a megyei alispán utján fogják szorgalmazni, azon esetekben pedig, midőn a szolgabíró székhelyét nem tudják, az első megkeresést is mindjárt közvetlenül a megye alispánjához fogják intézni, a ki a katonai hatóság megkeresvényének gyors és szabályszerű elintézését és a válasz megadását hatályosan ellenőrizni, a körülményekhez képest pedig eljárásáról a megkereső katonai hatóságot értesíteni tartozand. Ezen eljárásnak pontos érvényesítése végett felhívom a megye közönségét, hogy a szolgabirákat és alispánját hatályosan utasítsa, miszerint a katonai hatóságoktól érkező hivatalos megkereséseket lehető gyorsasággal elintézni, s erről, esetleg az érdemleges elintézést egyelőre akadályozó körülményekről, az illető katonai hatóságot azonnal értesíteni felelősség alatti tisztüknek tartsák. 40.995. sz. Bm. 1889. jun. 24. Körrendelet pénzküldemények postai szállításáról. A főváros tanácsa az iránt emelt panaszt nálam, hogy a törvényhatóságok és főleg a községek pénzösszegeket postautalványon küldve, rendszerint annak szelvényén egy szóval sem jelzik a küldemény rendeltetését vagy csak egy számot, esetleg egy nevet írnak fel, miből nem tudhatni, hogy mennyiben függ a pénzküldemény azzal össze: gyógydij, lelencztápdij, adó, hadmentességi dij. avagy mi más tartozás fejében küldetik az be, arról legritkább esetben tétetik említés, minek az a hátrányos következménye, hogy a pénzküldeményt, mint melynek rendeltetése ismeretlen, az átvevő hatóság ideiglenesen letétbe kénytelen helyezni és nyomozást elrendelni, leggyakrabban pedig külön kérdést intézni a feladó hatósághoz felvilágosításért, minélfogva néha hónapokba telik, mig a küldött pénzösszeg rendeltetési czéljára fordithatik, a mi nem csak az ügymenetre felette hátrányos, de sok elkerülhető munkát is okoz. Minthogy valószínű, hogy ugyan ezen állapot más hatóságoknál is fennforog: ezennel elrendelem, hogy mindazon esetekben, midőn valamely hatósághoz pénzösszegek postautalványon küldetnek, annak szélvényén a pénzküldemény