Bernhard Miksa - Vekerdy Géza (szerk.): A polgárijogi határozatok tára egységes szerkezetben. A m. kir. Kúriának összes elvi határozatai, jogegységi és teljes ülési döntvényei szakonként csoportosítva (Budapest, 1934)

84 Magánjog 56. sz. J. D. Szabálytalan fegyelmi eljárás során elbocsátott alkalmazott igénye. Ha a szerződéspótló szolgálati szabályzat szerint az al­kalmazottat csak fegyelmi eljárás rendjón hozott határozattal lehet elbocsátani s ennek ellenére az elbocsátást fegyelmi el­járás nem előzte meg, vagy a fegyelmi határozatot az érdem­leges döntést érintő, lényeges eljárási szabályok megsértésé­vel szabálytalanul hozták, a munkaadó a polgári per folyamán rendszerint nem bizonyíthatja azt, hogy az alkalmazott azonnali elbocsátására törvényes oka volt. (1933. június 10.) 784. sz. E. H. Végkielégítés megállapításánál a hadifogság idejének a szolgálati időbe beszámítása. Az 1910 1920. M. E. számú rendelet szerint járó végki­elégítés szempontjából az alkalmazott szolgálati idejébe hadi­fogságának egész tartamát, tehát az 1914. évi július hó 25. és az 1919. évi március hó 21. napja között teljesített katonai szol­gálatból eredő hadifogságnak azt a részét is be kell számítani, amely a most jelzett határidő elteltét követő időre esik. (1927. szeptember 13. 7189/1926. sz.) 58. sz. J. D. Hírlapíró végkielégítése. Az időszaki lap kiadó vállalatának szolgálatában álló hír­lapírót az 1910/1920. M. E. számú rendelet 9 — 13. §-aiban meg­határozott végkielégítés megilleti. (1933. november 16.) 2. sz. J. D. (PHT. 145. sz.) Nyugdíjigény. A munkaadó érvényesen kikötheti azt, hogy alkalmazottja abban az esetben, ha a szolgálatból önként kilép, a nyugdíj­alapba nyugdíjjárulék címén befizetett összegeket vissza nem követelheti és nyugdíjhoz való igényét is elveszti. (1913. június 30.) 146. sz. E. H. Nyugdíjigény. A budapesti Nemzeti Színház nyugdíjintézete alapsza­bályai 20. §-ának az a rendelkezése, hogy a nyugdíjra jogo­sult nyugdíjintézeti férfitag özvegye részére biztosított évi se­gélypénz élvezete az özvegyet az alatt a bontófeltétel mellett illeti meg, hogy újabb férjhezmenetel esetén az özvegyi segély­pénz élvezete megszűnik, akként értelmezendő, hogy a segély­pénz elvesztése érvényes házasságot feltételez. Ha tehát az öz­vegy férjhez ment ugyan, házassága azonban utóbb bíróilag érvénytelennek mondatott ki, az özvegy a jogerős bírói ítélet meghozatalától kezdve segélydíjának kifizetését igényelheti. (1908. május 20. 2175/1908. sz.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom