Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)

I. 4771/29—4935/29. 47 gatná a felperesnő vallomását, mert az a vallomása, hogy alperes előtte és a felperesnő előtt a cselekmény elkövetésének tagadása mellett annak egyes körülményeire mégis kitért (szürkület volt, a trafik bódéja előtt sok fa volt), tanúra ugyan tehette azt a benyomást, hogy az alperes bűnössége tudatában elszólhatta magát, de a tanúra tett benyomásból nem tehető az alperes terhére okszerű következtetés... Ugyancsak nem lehet az alperes terhére okszerű következtetést vonni abból sem, hogy X. Árpád, az alperes veje, a felperesnő atyjának, aki munka nélkül volt, állást ígérvén, maga is abban a meggyőződésben volt, hogy tényleg az alperes volt az, aki a felperesnővel közösült, nem pedig azért, mert az állás ígéretét a tanú a felperes atyjának a szegénységével és panaszkodásával magyarázta meg, ami el is fogadható... Mindezeknek az adatoknak az alapján csak nyilvánvaló téves következtetéssel és okszerűtlenül állapította meg a fellebbezési bíróság azt, hogy valószínűsítést nyert a felperesnőnek az a vallomása, mely szerint az alperes volt az a férfi, aki vele a kérdéses alkalommal közösült... 4771/29. — Marasztalás. — 2000.— P. ...Az alperes jogerős bírói ítélettel a felperesnő által házasságon kívül született gyermeke javára -tartásdíj fizetésére köteleztetett, mert megállapítást nyert, hogy a felperesnővel a fogamzási időben nemileg közösült. E tényállás mellett az alperes a közösülés meg nem történtét már nem vitathatja... (Természetesen, perújítással élhetne. Szerk.) ...Az alperes 3 éven át, az 1932. év tavaszától kezdődően, udvarolt a felperesnőnek, aki 1906. évi november hó 25-én született, és ez alatt az idő alatt több ízben úgy nyilatkozott, hogy a felperesnőt feleségül fogja venni... A felperesnőhöz az alperesen kívül más udvarló nem járt és a felperesnő csak két és félévi udvarlás után engedte át magát az alperesnek közösülésre... Ebből a fellebbezési bíróság okszerűen következtetett arra, hogy az alperes a felperesnőt házassági ígérettel vette rá az első közösülésre... Mind a két fél jómódú szülők gyermeke, a felperesnő 4 gimnáziumi osztályt végzett, az alperes a felesége neve alatt 50—60 hold földet haszonbérel ... 4935/29. — Marasztalás. — 1000.— P. — ... A felperesek a jogelődjük által beadott keresethez képest 8.000.— P-t követelnek ugyan az alperestől erkölcsi kár címén, azonban a fellebbezési tárgyaláson a gyermek születésétől az anya haláláig az anya munkamulasztása címén havi 30— P-t, gyógyítás és tartás címén pedig havi 20.— P-t kértek még megítélni, mert az anya a szülés után beteg lett, szolgálni nem tudott és így szükséges kiadásait nekik és hozzátartozóiknak kellett fedezniök. Előadták azonban, hogy ezeket az összegeket a kereseti 8.000.— P-ben bennfoglaltnak kérik tekinteni... A Kúria gyakorlatában kifejlődött jogszabály, hogy a magánjogi csábítás esetében az elkövető a női becsületen, az erkölcsi épségen és közvetve a vagyoni érdeken is ejtett sérelem miatt tartozik kártérítéssel és ott ahol az erkölcsi és vagyoni kár mennyiségileg kifejezetten szétválasztva nincs, a megítélt kárösszeg az erkölcsi és a fennforgó vagyoni kárt együtt juttatja kifejezésre. ... Ezek szerint a felperesek a kereset jogalapját meg nem változtatták... A nőnek a magánjogi csábításból folyó kártérítési igénye a per útján való érvényesítés után oly vagyonjogi követelés, amely keresetileg való érvényesítés által már öröklés tárgya lehet... Az, hogy az alperes az 1927 június hó 16-án született gyermek fogamzási' ideje alatt a felperesek jogelődjével nemileg közösült, a gyermektartási perben nyert megállapítást... A felperesek jogelődje a közösülés idejében az alperes gazdái hatalma alatt állott... X János tanú vallomása szerint az alperes az 1926. évi augusztus vagy szeptember havában a felperesek jogelődjét a padlásra küldte, majd maga is utána ment s a tanú nemsokára sikoltást és rimánkodó hangokat hallott, hogy „Lajos bátyám, ne bántson", más alkalommal, amikor egy megtöltött szalmazsákot vittek, azt mondta az alperes a felperesek jogelődjének: „Na Rebi, ezt felszenteljük" s alperes állandóan a felperesek jogelődje kö-