Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)
42 I. 5850/28—6484/28. letés következtében a kiskorú felperesnő kereseti lehetőségének a csökkenése folytán jelentkező kárt... A m. kir. Kúria^ gyakorlatában kifejlődött jogszabály szerint... ott, ahol az erkölcsi és vagyoni kár mennyiségileg kifejezetten szétválasztva nincs, a megítélt kárösszeg az erkölcsi és fennforgó vagyoni kárt együtt juttatja kifejezésre. (Az alperes a gyermektartás iránt indított perben a tartásdíjon kívül havi 24 P tartásdíj, 20 P szülési költség, 64 P gyermekkelengye-költség és 6 heti gyermekágyi költség fejében 67 P 20 fillér megfizetésére már köteleztetett ...) 5850/28. — Elutasítás. — ... A magánjogi csábítás fogalma alá vonható házassági ígérettel létesített bizalmas viszony kihasználásával történt megejtésnek tényét a felperesnő a hősi halált halt X. József végrendeletével és ezt kiegészítőlég megajánlott eskü alatti kihallgatásával kívánta bizonyítani. Ebben a végrendeletben örökhagyó kijelenti ugyan, hogy gondoskodnia kell a felperesnőről, akit, ha visszatér, feleségül is vesz, mert megérdemli és gondoskodnia kell szerelmeskedésüknek már mutatkozó gyümölcséről is, néhai X. Józsefnek a végrendeletben kifejezett ebből a házasságkötési és így a felperesnőről, mint születendő gyermekéről való gondoskodásnak a szándékából azonban okszerűen nem lehet következtetni arra, hogy örökhagyó a nemi érintkezés előtt tett házassági ígérettel, tehát jogellenesen bírta rá a felperesnőt a gyermek fogantatására vezetett nemi viszony eltűrésére... Ezek szerint... feleslegessé vált annak a vizsgálata, hogy a felperesnő az örökhagyó által hagyományozott összeggel magát az ezzel a keresettel érvényesített igény tekintetében is kielégítettnek jelentette-e ki vagy sem? ... 6484/28. — Elutasítás. — ...Egyedül a felperesnő édes anyja tett oly értelmű vallomást, hogy az alperes két hónappal 1919. évi január végén náluk tett látogatása után megkérte tőle a felperesnő kezét, amelyet az alperesnek oda is ígért. A felperesnőhöz való közvetlen vérségi kapcsolatánál fogva ennek a tanúnak a vallomását a bizonyítandó ténykörülmény valódisága tekintetében megnyugtató bizonyítéknak ugyan a fellebbezési bíróság sem fogadta el és csak az ítéletben részletesen megállapított egyéb tényekből jutott arra a jogi következtetésre, hogy a felperesnő nem szerelmi kalandvágytól vezéreltetve áldozta fel erkölcsi tisztaságát, hanem a szerelmi viszony alapja a feleknek a házasságkötésben előzetesen történt kölcsönös megegyezése volt és ezen az alapon a felperesnő anyjának a megkérés tényére és annak időpontjára vonatkozólag tett vallomását is valónak fogadta el. A fellebbezési bíróság által jogi következtetésének alapjául elfogadott az a tény azonban, amely szerint az alperes X.-né előtt már a tényleg fennállott szerelmi viszony folyamán a felperesnővel tervezett házasságra vonatkozó kijelentést tett, majd a felperesnőt 1919. évi szeptember havában ért abortus után a felperesnőt azzal vigasztalta, hogy ne búsuljon, tűrjön még egy ideig, karácsonykor amúgy is megesküsznek, végül, hogy ugyanabban az időben a felperesnő anyjához írt levélben is kijelentette, hogy a felperesnőt feleségül veszi, mihelyt dolgait elrendezte és ennek megbeszélése végett a felperesnő anyjától találkozást kért, okszerűen egyaránt csak azt a következtetést engedi meg, hogy a nemi viszony az utóbb tett házassági ígéret folytán vált ugyau állandóvá, arra azonban, hogy az alperes az akkor még tapasztalatlan és tisztességes felperesnőt már első ízben is házassági ígérettel bírta rá a nemi közösülésre, tehát a felperesnőnek nemcsak a nemi viszony folytatásához, hanem annak megkezdéséhez való beleegyezését is ilyen ígérettel szerezte meg, a fellebbezési bíróság által elfogadott ezekből a tényekből okszerűen következtetni annál kevésbbé lehet, mert a felperesnő sem keresetében, sem eskü alatti kihallgatása során, nem tett említést arról, hogy a kezét az alperes megkérte és csak az 1928. évi március hó 1-én tartott fellebbezési tárgyaláson hozta fel, hogy az alperes 1918. év őszén, másod ízben történt eskü alatti vallomása szerint pedig 1919. január vagy február havában jelentette ki az.
