Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)

40 L 4680/28. ben is beismerése szerint a jegyzői tanfolyamnak volt a hallgatója, tehát a család alapítását lehetővé tevő állással még mindig nem rendelkezett, azonban a csatolt levélből megállapítható tényállás szerint 1918. évi december hó 30-án az alperes anyja által a felperesnő anyjához és a felperesnőhöz intézett levélben már az alperes szülei is beleegyezésüket adták az alperesnek a felperesnővel kötendő házasságához... A csatolt 1919. évi január hó 13-ikán kelt levél tartalmából megállapítható tényállás szerint a felperesnőhöz intézett e levélben az alperes a születési anyakönyvi kivonatát is megküldve, a házassági kihirdetés alóli felmentés iránti eljárásra kérte fel a felperesnőt, azonban 1920. évi augusztus hó 11-én más nőt vett feleségül s a felperesnővel és atyjával az 1920. évben már a gyermektartás iránt indított tárgyalásokat... és 1923. évi június hó 30-án a felperesnő ügyvédjéhez intézett levele szerint hajlandónak jelentette ki magát az ügy békés úton való rendezésére, azonban a rendezés módja feltételeinek minden közelebbi megjelölése nélkül és csak 1926. évi március hó 4-én és augusztus hó 10-én kelt levélben jelölte meg a fizetés mérvét és pedig évi 2 millió koronában, későbbi levélben pedig havi 200,000.— koronában határozta meg a tartás összegét, melynek fizetésére hajlandónak mutatkozott, kijelentvén, hogy a tartásdíjak összegyűjtése addig kereseti viszonyai okából nem volt elérhető... Még az 1922. évben, már nősülése utáni második évben is csak 120.— P volt a havi fizetése, ami családja tartására lévén szükséges, vagyoni viszonyai folytán történt, hogy a felperesnő tartási igényét addig nem érvényesítette s jelenleg is 210.— P körüli havi fizetéssel és jövedelemmel bírván, azt legjelentékenyebb részében ma is saját és családja fenntartására kell fordítania s az atyja vagyonából várható örökrésszel még nem rendelkezvén, eddigelé vagyontalansága volt oka annak, hogy a felperesnőnek a tartás érvényesítésével a keresetindításig várakoznia kellett... A fenti tényállásból arra vonható okszerű következtetés, hogy az alperes maga a felperesnőt olyannak, mint aki másokkal és így X. Lászlóval és Y. Sándorral is nemi viszonyt folytatott volna, nem tekinthette és tekintette ... és a Sándor levelét valódinak el nem fogadta... Ily körülmények után a Sándor ama vallomásának elfogadása, hogy ő, sőt az időközben elhalt László is a felperesnővel ugyanazon időben nemi viszonyt folytattak volna, az okszerűség követelményeinek se felel meg és sérti az alaki jogot, de az alperesnek eme kétségbe nem vont adatok után esküre bocsátása és vallomásának alapul vételével a Sándorral folytatott nemi viszonynak megállapítása az indokolási kötelesség megsértésével alaki jogszabálysértéssel történt s helyes és okszerű következtetéssel csak az állapítható meg, hogy a felperesnővel a fogamzási időben csak az alperes érintkezett nemileg... Ellenben nem nyert bizonyítást, hogy az alperes a felperesnőnek a közösülést megelőzőleg házassági ígéretet tett vagy annak megállapítására szolgáló nyilatkozatot tett volna, a nemi érintkezés a felek között házassági ígéret nélkül történt... A felperesnő a kérdéses időben 16 éves házi lányka, az alperes pedig 19 éves volt, a felek életkora s az alperesnek a házasság ígérhetésére nem utaló tanuló minőségére alapítottan helyes következtetéssel állapította meg a fellebbezési bíróság, hogy a feleknek nemi érintkezése két ifjú egyén hirtelen támadt kölcsönös nemi felgerjedésének a következménye s nem a leány tapasztalatlanságának erkölcsi és vagyoni érdekeit sértő kihasználása. Az alperesnek a gyermek megszületése után tett házassági ígérete a magánjogi csábítás megállapítására nem szolgálhat... 4680/28. — Kártérítési kötelezettség megállapítása. (Közbenszóló ítélet). — A fellebebezési bíróságnak ítéleti tényállása szerint az alperes az 1922. év nyarán történt első nemi közösülést megelőzőleg kijelentette ugyan, hogy a felperesnőt feleségül fogja venni, — ennek a házassági ígéretnek azonban a csábítás megállapításának alapjául szolgáló hatályt a fellebbezési bíróság azért nem tulajdonított, mert jogi álláspontja szerint az alperes a felperesnőt a nemi érintkezésre nem a házassági ígérettel létesített bizalmas viszony kihasználásával bírta