Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)

140 II. 5990/34—5024/35. az áítalános magánjog szerint felelősségre legyen vonható azért a kárért, amelyet a jegyesének a házasság ígéretével kapcsolatosan egyéb cselekményével vagy mulasztásával okozott... A Kúria gyakorlata az eljegyzéstől való visszalépéssel okozott kedélybántalomért egy esetben (85/1920) tovább menő erkölcsi kárként megítélt kártérítéstől eltekintve, megköveteli, hogy az alapos ok nélkül visszalépő jegyessel szemben a visszalépésen túl valami jogellenes magatartás bizonyuljon ... A fellebbezési bíróság hivatkozott a Kúria 4939/1933. számú ítéletére... Azonban a fenti döntésre való utalás nem helytálló, mert az ott visszalépett jegyes a visszalépésen kívül elmulasztotta a csendőrséghez való belépés alkalmával meggyőződni, hogy jegyesének vagyoni viszonyaira tekintettel köthet-e házasságot és elmulasztotta a szükséges engedélyt kérelmezni, de ezen felül a visszalépett jegyes a felperesnő komoly kérőit távol tartotta, mondván: „akkor nem jó világ lesz, ha a felperesnő őt ott hagyja". Ezzel szemben a jelen esetben áll az, hogy akinek nincs állása, az vagyon nélkül nem nősülhet ... Az 1920—28. évekre vonatkozólag az is köztudomású, hogy Budapesten lakást kapni nem lehetett, tehát a vagyontalan alperes lakást nem szerezhetett. Az 1929. évben pedig a felperesnő anyja a négyszobás lakásából még egy szobát sem akart a feleknek átengedni. Mindezek a körülmények a felperesnő előtt tudva voltak, tehát nem lehet tévedésbe ejtésről beszélni... (Ezzel szemben áll az, hogy az alperesnek 280.— P havi fizetése volt és mindig újabb ürüggyel, utoljára azzal, hogy még nem nyugdíjképes, halogatta az esküvőt. Szerk.) 5990/34. — Elutasítás. — Felperesnő nem is jelölte meg közelebbről keresetében, hogy mire alapítja kártérítési igényét, eltekintve alperesnek az eljegyzéstől való alapos ok nélküli visszalépésétől. — 749/35. — Elutasítás. — Felperesnő férjes nő volt, mikor az alperes neki házassági ígéretet tett és felszólította, hogy bontó perében nőtartási igényéről mondjon le, mert a tartásáról ezután ő fog gondoskodni ... A házasság azonban az alperes hibájából nem jött létre. A férjes felperesnőnek tett házassági ígéret és ennek a felperesnő által történt elfogadása is a jó erkölcsökbe ütközik... A perben adatok vannak arra, hogy az alperes a felperesnő házasságának felbontása után házassági ígéretét megismételte. A házassági ígéretnek a törvénybe és jó erkölcsökbe ütköző voltát megállapító ok megszűnése után a felek egymással szemben érvényes házassági ígéretet tehettek ugyan, de ez az ígéret nem teheti a korábbi ígéretet érvényessé... A felek nyilatkozata ugyanis csak mint házassági ígéretnek ismételt új megtétele jöhet figyelembe és ennek nem lehet az a hatása, hogy a semmiségi ok megszűnte előtt feltétlenül a jó erkölcsökbe ütköző és a törvénybe ütköző ígéret ezt a minőségét elveszítse... A felperesnőnek állott érdekében oly tényeket bizonyítania, amelyekből okszerűen lehet következtetni arra, hogy az érvényesített kár keletkezése és az érvénytelenségi ok megszűnése után megismételt házassági ígéret be nem tartása között okozati összefüggés van. A felperesnőt a nőtartási díj elvesztéséből ért kár és a megismételt és már érvényes házassági ígéret be nem tartása között azonban okozati összefüggés nincs, mert a felperesnő még a házassági ígéret megismétlése előtt mondott le a tartásdíjról. 5024/35. Marasztalás. — 4173.— P kölcsöntőke, 2000.— P kártőke és ennek 1934. évi október hó 16-tól számított 5% késedelmi kamatai. — A peres felek között az 1924. évben kezdődött ismeretség után 1928. évi szeptember hó 22-én mindkét peres fél szüleinek tudtával és beleegyezésével az alperes által tett házassági ígéret következtében formális eljegyzés jött létre. Ugyanakkor a peres felek megegyeztek abban, hogy a felperesnő az alperest tanulmányainak elvégzésében 2500.— P erejéig segíteni fogja... Később további kölcsönösszegeket adott az alperesnek... Az alperes 1928. évi április hó 23-án keltezett