Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)

II. 2266/34. 137 nyával való jegyessége csak 1924. évi május havában kezdődhetett, amikor az alperesnek Annával való jegyessége megszűnt... Alperes az együttlakás idejében általánosságban ismételten a felperesnőnek oly ígéretet tett, hogy az ellátásért fizetést fog teljesíteni... Okszerűen állapította meg azonban a fellebbezési bíróság, hogy a felperesnőnek nem sikerült bizonyítania amaz előadását, hogy az alperes a házasság megszűnése után is tett fizetési ígéretet... A fizetés mértékét a felek nem jelölték meg... Arra a kérdésre nézve, hogy az alperesnek volt-e oly keresete, hogy abból az ellátásra fizetést teljesíthetett volna, a fellebbezési bíróság ítélete azt állapította meg, hogy az 1921— 26. években az alperesnek volt ily keresete... és hogy az alperes ezen idő alatt a felperesnőnek és leányának a kezéhez teljesített fizetéseket ... Az alperes az 1921. évben, amikor a felperesnőhöz került, 21 éves volt. Ez a tény alapot ad arra a következtetésre, hogy az alperesnek, mint kétségtelenül kezdő írónak ekkor kicsiny keresete volt. Erre utal az a tény is, hogy azzal a panasszal jött a felperesnőhöz, hogy fivérei nem akarják őt segíteni. Egybe vetve ezt a tényt azzal, hogy a felperesnő az alperest, mint fiának a barátját fogadta a lakásába akkor, amikor az alperest az anyja kiutasította és hogy a lakásért és ellátásért nem kötött ki magának meghatározott összeget, okszerűnek mutatkozik az a következtetés, hogy a felperesnő jószívűségből, mint fiának a barátját fogadta az alperest a lakásába, látta el és megelégedett 1921. évi január hó 1-től számított 4 hónapon át teljesített mindezekért a szolgáltatásokért azzal a fizetéssel, amelyet az alperes akkor keresetéből nyújtani tudott. Arra nézve pedig, hogy az alperes abban az időben valóban teljesített fizetéseket, a tényállásnak erre vonatkozó adatait támogatja az a tény is, hogy a felperesnő az alperest 1922. évi július havában ismét lakásába és ellátásba fogadta, amit nyilvánvalóan nem tett volna meg, ha az alperes a maga részéről szolgáltatást nem teljesített volna. Ezeknél fogva az anyagi jog sérelme nélkül utasította el a felperesnőt a fellebbezési bíróság a keresetnek 1921. évi január hó 1-től számított 4 hónapra felszámított ellátási díj megfizetésére vonatkozó részével... Az 1922. évi július—1924. évi májusig terjedő időre járó ellátást illetően téves a fellebbezési bíróság ítéletének az a jogi álláspontja, hogy azt az alperes által teljesített szolgáltatásokkal kiegyenlítettnek kell tartani. Az alperes által ismételten tett amaz ígéret ugyanis, hogy az ellátásért fizetni fog, arra utal, hogy az alperes maga sem tekintette kiegyenlítettnek az ellátást azokkal a fizetésekkel, amelyeket a megjelölt idő alatt a felperesnő és leánya kezéhez teljesített. A felperesnőnek tehát az ellátásért még fennálló követelése van. Ennek mértéke meghatározásánál figyelembe vette a Kúria azt a tényt, hogy a felek az alperes által nyújtandó ellenszolgáltatás nagyságát nem határozták meg s így irányadók a köztudomású viszonyok, amelyek a megjelölt időben a lakásra és élelmiszerek áraira vonatkoznak. Figyelembe vette a Kúria azt a tényt is, hogy az alperesen kívül a felperesnő leánya és a fia részére is nyújtott ellátást, amely körülménynek az ellátásra fordított kiadásoknak az alperes ellátására eső mennyiségének a nagyságára van befolyása. És végül tekintetbe vette a Kúria az alperesnek az 1922—24. években volt kereseti viszonyait is... Mind e ténynek a Pp. 271. §-a értelmében történt egybevetése után a Kúria arra a meggyőződésre jutott, hogy havonként 50.— P-t tesz ki az az összeg, amelyet a felperesnő az alperestől az ellenszolgáltatás levonása után még követelhet... 1922. július—1924. május = 22 hónap = 1.100.— P... Helyes azonban a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, amelylyel a felperesnőt az 1924. évi május hó 1-től letelt időre számításba vett követelésével elutasította. Ebben az időben ugyanis az alperes a felperesnő leányának a jegyese, majd pedig a férje volt. Az ezen idő alatt nyújtott ellátást ezért a felek között keletkezett családi viszonyból eredőnek, az alperes és jegyese, később felesége életfenntartása elősegítésére irányuló szolgáltatásnak kell tartani. Az ily szolgáltatásért pedig a felperesnő csak akkor követelhetne megtérítést, ha az al-