Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)
I. 1196/38—1526/38. 103 lat ideje alatt, 1934. évi november hó 18-án levelet írt a felperesnőnek, amelyben közölte vele, hogy feleségül nem veheti. Ennek dacára a felperesnő, amikor az alperes a katonai szolgálatból hazatért, vele a szerelmi viszonyt tovább folytatta és pedig folytatta a per alatt is egészen az 1937. év közepéig, Fonyódra történt távozásáig. Ezzel azonban az erkölcsi kártérítés jogalapja megszűnt, minek folytán minden egyéb kérdés vizsgálata a perben feleslegessé vált... 1196/38. — Elutasítás. — Alperes ny. csendőrtiszthelyettes. — A felperesnő az alperes tagadásával szemben nem bizonyította abbeli állítását, hogy az alperes őt előzetes házassági ígérettel vette rá a nemi közösülésre... A felperesnő a függőségi viszonyra mint jogalapra nem hivatkozott, de erre nincs is tényalap, mert a periratok szerinti a felperesnő az alperes házánál ? napon át a takarítást és főzést szívességből, minden ellenérték nélkül látta el... Ahhoz, hogy az erkölcsi kár a házassági ígéretre legyen alapozottan megítélhető, olyan határozott tényeket kell bizonyítani, amelyekből teljes bizonyossággal lehessen okszerű következtetést vonni nemcsak a házassági ígéretnek a megtörténtére, hanem arra is, hogy ez annyira komoly és meggyőző is volt, amely rendes életkörülmények és a fennálló adottságok mellett alkalmas annak a feltételezésére, hogy a nő pusztán ennek hajtásra alatt határozta el inagát a végbe ment házasságon kívüli nemi közösülésre... Való ugyan, hogy nincs arra peradat, miszerint a felE eresnőnek még férfi ismerőse és udvarlója lett volna abban az idő-1 en, amelyre a felperesnő a nemi érintkezés időpontját teszi, amely időpont egyezik az 1936. évi november hó 26. napján házasságon kívül a felperesnő által szült gyermeknek a ... sz. gyermektartási perben megállapított törvényes vélelmen alapuló fogantatási idejével, ez a körülmény azonban egymagában mit sem valószínűsít abban a tekintetben, hogy a gyermek fogantatásának idejére eső nemi érintkezésnek az alperes házassági ígérete lett volna az egyedüli oka, illetve az ilyen ígéret meg is történt. Ilyen irányú következtetésre az sem ad' kellő ténybeli alapot, hogy a felperesnő és az alperes között feltűnően nagy korkülönbség van, továbbá az sem, hogy az alperes az estéit rendszerint a felperes szüleinek a házánál ezekkel is beszélgetve töltötte ..., mert meg nem támadott tény az is, hogy az alperes mint szomszéd nemcsak ismerte, hanem látogatta a felperesnő szüleinek a házát akkor is, mikor néhai felesége még életben volt. 1526/1938. — Elutasítás. — A Kúria előrebocsátja, hogy a Pp. 188. § értelmében az elsőbíróság előtt és a Te. 31. § értelmében a fellebbezési eljárásban nem tekinthető a kérelem megváltoztatásának, ha a fél a 150. § alapján kért megállapítás helyett teljesítést kér. A felperesnő keresetét a Pp. 170. §. alapján megállapításra irányította és ennek elutasítása folytán fellebbezésében kettős irányú kérelmet terjesztett elő. Kérte a Pp. 130. §-nak megfelelő erkölcsi kártérítés jogalapjának megállapítását és kérte 20.000.— P erkölcsi (nem vagyoni) kár és járulékainak megítélését. A fellebbezési bíróság e kettős kérelemnek megfelelően az elsőbíróság elutasító ítéletét helybenhagyta és az erkölcsi kár megítélésére irányított kérelemnek sem adott helyt, ... jóllehet az indokolásban azt a jogi álláspontot juttatta kifejezésre, hogy a vagylagos kérelem folytán a megállapításra irányított kereset perbeli önállóságát elvesztette. E helyes jogi álláspontnak az ítélet rendelkező része ellentmond, amidőn lényegében kétszeres elutasítást tartalmaz, mert a kereset jogalapjának hiánya folytán a marasztalásra irányuló kérelem is elutasítottnak tekintendő, tehát a fellebbezési bíróság akkor, amidőn a jogalapot elutasító első bírói ítéletet más indokból ugyan, de helyben hagyta, további elutasító rendelkezést nem tehetett. Ezekből foly, hogy a Pp. rendszere szempontjából egészen elhibázott a felülvizsgálati kérelemben kifejtett az az jogi álláspont, hogy a marasztalásra irányuló kérelem előterjesztése után a megállapításra irányuló kérelem nem veszti el perjogi önállóságát. A Pp. 391.
