Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

latkozattal érvényesíteni. A (2) bekezdés pedig azt mondja ki, hogy ha a hiba csak a használat közben vagy egyébként hosszabb idő után ütközik ki (rejtett hiba), a hiba felfedezésétől számított nyolc napon belül, de legkésőbb a szolgáltatás megvizsgálásától számított hat hónapon belül kell a jogosultnak a nyilatkozatot megtennie. Rejtett hiba esetében a szolgáltatás megvizsgálásától számított hat hónap eltelte után tehát a törvény értelmében a szavatossági igényt már nem lehet érvényesíteni. Az ítélkezési gyakorlatban azonban bizonytalanság észlelhető abban a kérdésben, hogy a jogosult érvényesíthet-e szavatossági igényt akkor, ha a dolognak az átadáskor olyan hibája van, amely a jellegénél vagy a szolgáltatás természeténél fogva a legnagyobb gondosság kifejtése mellett is csak huzamosabb vizsgálat alapján ismerhető fel. A vitás kérdés megoldása szempontjából a szolgáltatás megvizsgálásának van döntő jelentősége, mert a törvény értelmében a megvizsgálástól, illetőleg a megvizsgálás befejezésétől kell számítani a hathónapos (objektív) szavatossági határidőt. A megvizsgálást illetően pedig a Ptk. 283. §-ának (1) bekezdése általánosságban ügy rendelkezik, hogy a jogosult — ha jogszabály kivételt nem tesz — a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles meggyőződni arról, hogy a teljesítés megfelelő-e. A szolgáltatás megvizsgálását tehát az átadás után haladéktalanul meg kell kezdeni, s a lehető legrövidebb idő alatt be kell fejezni. Azt, hogy a megvizsgáláshoz mennyi idő szükséges, a szolgáltatás jellegének, természetének s az összes körülményeknek a figyelembevételével esetenként kell meghatározni. Lehetnek ugyanis a dolognak olyan hibái is, amelyek csak hosszabb vizsgálat alapján fedezhetők fel. Ha ilyen esetben a hathónapos (objektív) határidőt nem a megvizsgáláshoz szükséges idő leteltétől kellene számítani, a jogosult nem érvényesíthetné a hibás teljesítésből eredő igényét, ez pedig arra vezetne, hogy a dologban az átadáskor meglevő hibák egy csoportja tekintetében a jogosult már eleve nem részesülne védelemben a kötelezett szerződésszegésével szemben, a kötelezett pedig e hibák tekintetében már eleve mentesülne a szerződésszegő magatartásának a következményei alól anélkül, hogy a jogosultnak egyáltalán megnyílnék a lehetősége a jogos érdekei megvédésére. Ez nyilvánvalóan szemben állna a reális teljesítéshez és a minőségvédelemhez fűződő elsődleges érdekekkel. A Ptk. 306. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés egyik célja a szerződések gyors lebonyolításának a biztosítása volt. Nyilvánvalóan nem irányult azonban a törvényhozói szándék arra, hogy a jogszabály egyes hibák vonatkozásában kizárja a szavatossági jogok érvényesítését és a kötelezettet a szerződésszegő magatartás jogkövetkezményei alól már eleve felmentse. Ez arra a jogpolitikai szempontból is helytelen eredményre vezetne, hogy a szolgáltatás természeténél fogva csak hoszszabb ideig tartó vizsgálat után felfedezhető hibák tekintetében a kötelezettet szavatossági felelősség egyáltalán nem terhelné, sőt a jóhiszemű megrendelő kijátszására, rosszhiszemű eljárásra nyílna tág lehetőség. Mindezekre tekintettel olyan esetben, amikor a szolgáltatott dolog hibája jellegénél vagy a szolgáltatás természeténél fogva már eleve 90