Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

A társadalmi rendünk védelméhez, a népgazdaság erősítéséhez fűződő érdekek fokozott követelmények támasztását igénylik mind a szocialista szervezetekkel, mind pedig az állampolgárokkal szemben. A perben fellépő ügyész által történő keresetfelemelés alkalmas eszköze lehet annak, hogy hatékonyabbá tegye az említett érdekek védelmét. E tekintetben nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy pl. a társadalmi tulajdon megkárosítói ellen indított perekben a károkozók ellen érvényesített igények mértéke tekintetében nemegyszer tapasztalható indokolatlan elnézés a társadalmi tulajdon kezelői részéről. Az ügyész perbeli jogai azonban nem korlátlanok. A Pp. 2/A. §-ának (3) bekezdése értelmében ugyanis az ügyész nem köthet egyezséget, jogról nem mondhat le és jogot nem ismerhet el. A perbeli jogoknak ez a korlátozása szükségszerű következménye annak, hogy a fél által a perben érvényesített jogok alanya nem az ügyész, s mint ahogyan az ügyész nem rendelkezhet a per tárgyával peren kívül, éppen úgy nem illeti meg ez a jog a peres eljárásban sem. De következik ebből az is, hogy az ügyész általában nem végezhet olyan percselekményeket, amelyekben — az anyagi jogi hatásaikat tekintve — lényegében a per tárgyával való rendelkezés nyilvánulna meg. Éppen ezért a perben fellépő ügyészt a fél által előterjesztett kereset leszállításának a joga a fél ellenzése esetén nem illeti meg, mert ez már — a tartalmát tekintve — a per tárgyával való rendelkezést jelentene. A perben fellépő ügyész — természetesen — indítványozhatja, hogy a bíróság a fél keresetének csak részben adjon helyt, ez azonban nem azonos a fél keresetének a leszállításával, mert a bíróság továbbra is a fél keresete által meghatározott körben köteles az ügyben dönteni. A perben fellépő ügyész említett indítványa lényegében a törvényesség érdekében tett olyan indítvány, amely egyben a másik fél jogos érdekeit védi. A perben fellépő ügyész az általa felemelt keresetet leszállíthatja. Az ügyész által felemelt és a fél által magáévá tett keresetnek a fél által ellenzett leszállítása esetén azonban a bíróságnak az igény jogosságát a fél által megjelölt keretben kell elbírálnia. Az ügyész nem valamelyik fél, hanem a törvényesség érdekében lép fel a perben. Ennek következtében a fellépő ügyész és a perben érvényesített igény jogosultja között jogviszony nem keletkezik. Az ügyész tehát a felektől függetlenül végezhet percselekményeket, ehhez a fél hozzájárulására nincs szükség. Ebből az is következik, hogy az ügyész és a fél perbeli cselekményei eltérhetnek egymástól. A Pp. 49. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint, ha az ügyész és a fél perbeli cselekményei (nyilatkozatai, kérelmei stb.) eltérnek, azokat a bíróság a per egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha az ügyész és a fél perbeli nyilatkozatai a keresetnek az ügyész által történt felemelése tekintetében térnek el egymástól. A bíróságnak ilyen esetben a jogszabályok és a fél valóságos érdekének a szem előtt tartásával kell döntenie. A helyes jogalkalmazás megkívánja, hogy a bíróság a követelés anyagi jogosultját az ügyész keresetfelemelése tekintetében nyilatkozattételre szólítsa fel. A fentiek megfelelően irányadók a nemperes eljárásokban is. Ha tehát 79