Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

visszavitt vagyontárgyak tekintetében vélelmezni kell. hogy azokat a házastársak a közös vagyonba visszautalták. A vélelmet természetesen meg lehet dönteni. Az életközösség megszakadása és visszaállítása közti időben a megosztott vagyonban a házastársak rendelkezése folytán olyan változás állhat be, amelyre tekintettel a vélelem érvényesülése igazságtalan eredményre vezetne. Ha pl. az egyik házastárs a megosztás folytán neki jutott vagyontárgyakat eltékozolta, vagy azokat egyébként nem a megélhetésére használta fel, a másik házastárs viszont a neki jutott vagyontárgyakat megőrizte, e vagyontárgyaknak a közös vagyonba való visszautalása mellett szóló vélelem folytán ez utóbbi házastárs a közös vagyon később bekövetkező végleges megosztásánál nyilvánvalóan hátrányos helyzetbe kerülne. Ez a közös vagyonba történő visszautalás mellett szóló vélelem megdöntésére irányuló bizonyítás körében nem hagyható figyelmen kívül. Adott esetben tehát az életközösség visszaállításakor fennálló körülményekből, kifejezett nyilatkozat hiányában is — következtetni lehet a különvagyoni jelleg fenntartására. Azonos elbírálás alá esnek az életközösség átmeneti jellegű megszakadásától annak visszaállításáig eltelt idő alatt szerzett és a Csjt, 28. §-a szerint különvagyonnak nem minősülő vagyontárgyak is. Vélelmezni kell ezért, hogy a házastársak ezeket a vagyontárgyakat is beutalták a közös vagyonba. Az ellenkező bizonyításának hiányában tehát a különélés alatt szerzett említett vagyontárgyak is osztják a közös vagyon korábbi megosztása folytán a házastársak rendelkezése alá került, de az életközösség visszaállításakor a közös gazdálkodásba visszavitt vagyontárgyak jogi sorsát. Nem vonatkozik ez természetesen azokra a vagyontárgyakra, amelyek már az életközösség megszakadása előtt is valamelyik házastárs különvagyonához tartoztak (Csjt. 28. §-a), vagy amelyeket a különélés alatt oly módon szereztek, hogy azok az együttélés alatti szerzés esetén is az egyik fél különvagyonába kerültek volna. Ezek tehát megtartják különvagy oni jellegüket. 3. Abból a ráutaló magatartásból, hogy a házastársak a házasságkötés előtti élettársi együttélésük során a közösen szerzett vagyontárgyakat továbbra is közösen használják és kezelik — ellenkező megállapodás hiányában — arra kell következtetni, hogy azokat a házastársi vagyonközösség részévé kívánták tenni. Sajátosan alakul a helyzet, ha a házastársak már a házasság megkötése előtt — élettársakként — életközösségben éltek együtt. A Csjt. 27. §-ában foglalt rendelkezés szerint a vagyonközösség csak a házasságkötés időpontjával keletkezik. Nincs azonban jogi akadálya annak, hogy a házastársak különvagyonuk egyes tárgyait a közös vagyon elemeivé tegyék. Éppen ezért abból a ráutaló magatartásból, hogy a házastársak a házasságkötés előtti együttélésük során a közösen szerzett vagyontárgyakat továbbra is közösen használják és kezelik — ellenkező megállapodás hiányában — arra kell következtetni, hogy azokat a házastársi vagyonközösség részévé kívánták tenni. Vagyonjogi vonatkozásban tehát a házasságot megelőző életközösség a házassági életközösséggel egységbe olvad, s ezért az életközösség megszűnésekor — a vagyoni viszonyok 40