Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

az. amit az életközösség fennállása alatt akár együttesen, akár különkülön szereztek, kivéve a különvagyonhoz tartozó vagyontárgyakat. E rendelkezés lényegében azt jelenti, hogy a törvény a közös vagyon mellett vélelmet állít fel. E vélelem szerint az életközösség fennállása alatt szerzett, illetőleg annak megszűnésekor meglevő vagyontárgyat a házastársak közös tulajdonának kell tekinteni, hacsak különvagyoni jellegét nem bizonyítják. Ebből következik, hogy ha valamely kötelezettséget az életközösség fennállása alatt teljesítettek, az ellenkező bizonyításáig úgy kell tekinteni, hogy a teljesítés a közös vagyonból történt. Ugyanezt kell vélelmezni akkor is, ha a vagyonközösség tartama alatt akár közös vagyontárgyra, akár különvagyontárgyra valamilyen értéket fordítottak (beruházás, kezelés, fenntartás). A közös vagyon védelmét szolgáló szemléletnek érvényesülnie kell a házassági együttélés megszűnését követő vagyonmegosztás során is. A házassági vagyonjogi igények perben történő rendezése során figyelembe kell venni, hogy a házastársak családi kötelékben együttélő személyek, akiket számadási kötelezettség nem terhel. Életközösségüknek belső eseményei — ideértve a vagyoni vonatkozásokat is — annál nehezebben bizonyíthatók, minél harmonikusabb volt az együttélésük. A házastársak vagyoni viszonyait sokkal inkább befolyásolják bensőséges elemek, erkölcsi, érzelmi és célszerűségi megfontolások, mint a tulajdonostársaknak a Polgári Törvénykönyvben (Ptk.) szabályozott polgári jogi kapcsolatát. A Ptk-ban szabályozott vagyoni közösségnél a fő kapocs a tulajdon, amely merőben vagyoni kapcsolat. A házasságban azonban a hangsúly az érzelmi és erkölcsi kapcsolatokon van, s a vagyoni meggondolások általában másodlagosak és az előbbiek által befolyásoltak. A házassági vagyonjog körében tehát a családi kapcsolatok által befolyásolt sajátos jogviszonyról van szó. E jogviszony rendezésére ezért alapvetően a Csjt. rendelkezései az irányadók. Más jogágnak — így a Ptk-nak — a szabályai csak ott és annyiban alkalmazhatók, ahol és amennyiben valamely részletkérdést a Csjt. nem szabályozott, s a más jogágbeli szabály alkalmazása nem áll ellentétben a családjogi viszonyok sajátos jellegével. Más jogág tételes rendelkezéseinek kisegítő jellegű alkalmazása nem vezethet a Csjt. alapelveivel és részletes szabályaival ellentétes eredményre. Az elmondottakból következik, hogy a házassági vagyonjogi perekben folytatott ítélkezési gyakorlatnak a családi kötelékben élő állampolgárok körében a közös vagyon fokozott védelme és következetes érvényre juttatása útján az együvé tartozás érzésének erősítése és e réven is a család intézményének szilárdítása irányában kell hatnia. A fenti elveknek a házassági vagyonjogi igények rendezésénél való érvényre juttatása arra ösztönöz, hogy a házassági kötelékben élők a vagyonukat a legcélszerűbb módon és önzetlenül használják fel a családi közösség érdekében, és adott esetben ne legyen közöttük kicsinyes, az együttélés jó légkörét megzavaró mérlegelés tárgya, hogy a különvagyonból vagy a közös vagyonból költekeznek-e a közös célra. 2. Az életközösség átmeneti jellegű megszakadása — ha vagyonmegosztás nem történt — a vagyonközösséget nem szünteti meg, s ezért a 38