Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

sőséges jellegéből következik, hogy ha a több kötelezett közül csak egyikük tartja a szülőt, rendszerint a többi kötelezett érdekében és feltehető akarata szerint jár el. Egyébként a Polgári Törvénykönyvben [485. § (2) bek.] foglalt rendelkezés szerint tartási kötelezettség teljesítése végett a tartásra köteles személy akarata ellenére is helye van beavatkozásnak. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a szülőtartásra kötelezett többi leszármazó helyett is tartást nyújtó személy költségeinek megtérítését követelheti, tehát saját jogán érvényesíthet igényt a szülőre fordított kiadások, költségek arányos része iránt a többi kötelezettel szemben. Ez utóbbiak megtérítési kötelezettségét az a) pontban kifejtettek szerint kell elbírálni. 7. a) A szülőtartás mértékét a szülő szükségletei, valamint a kötelezett kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyai és teljesítőképessége gondos számbavétele alapján kell meghatározni. b) Nem lehet a tartást természetben szolgáltatni, ha azt a szülő alapos okból pénzben igényli. a) A törvény (Csjt. 65. §) a tartás mértékét úgy határozza meg, hogy a kötelezett a tartás teljesítéseképpen köteles anyagi viszonyaihoz képest a jogosultat mindazzal ellátni, ami annak megélhetéséhez szükséges. A szükséges tartást azonban nem lehet a létminimummal azonosítani. A szükséges tartás nem jelent szűkös tartást, különösképpen akkor nem, ha a tartásra kötelezett kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyai és teljesítőképessége — az életszínvonal általános emelkedésének megfelelően — a szülő számára is magasabb életszínvonalat tenne lehetővé. Nem fér össze a szocialista erkölcsi felfogással, hogy a gyermekét annak idején áldozatosan nevelő szülő szűkös körülmények közt tengődjék, míg gyermekei jól keresnek és magas életszínvonalon élnek. Mindez nem jelenti azt, hogy ha a kötelezett nagy jövedelmű, a tartás összegének is olyan mértékűnek kell lennie, hogy a szülő is hasonló életszínvonalon éljen, hanem azt, hogy a szülő szükségleteinek kielégítése ne korlátozódjék a legszükségesebbre. Ilyen megfontolás alapján a kötelezett magasabb keresete, jövedelme esetén alapos lehet a szülőnek — a létfenntartását ugyan biztosító — nyugdíja kiegészítésére irányuló igénye is. A szülő szükségleteinek felmérésénél tekintettel kell lenni arra is, hogy az öregkoránál fogva vagy egyébként is tehetetlen és gondozásra szoruló szülővel kapcsolatos gondozás költségei, illetőleg az azzal kapcsolatos szolgáltatások [Csjt. 65. § (2) bek.] körébe tartozik a ruházkodás és a kulturális igények kielégítése is. A jogosult és a kötelezett életviszonyainak sokoldalú, alapos vizsgálatára van szükség ahhoz, hogy a bíróság az igazságosságnak és a méltányosságnak megfelelően állapíthassa meg a tartás mértékét. b) A törvény (Csjt. 66. §) szerint a tartást a kötelezett — választása szerint — saját háztartásában természetben vagy havonként előre pénzben szolgáltathatja. A jogosult alapos okból követelheti, hogy a kötelezett a tartást pénzben szolgáltassa. A bíróság a felek viszonyainak figyelembevételével a tartás más módját is meghatározhatja. E rendelkezésekből egyrészt az következik, hogy a kötelezettet akarata ellenére a tartás természetbeni szolgáltatására nem lehet kötelezni, 25