Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

szempontból, hogy a vérszerinti szülő a társadalmi felfogás szerint nem vált-e a tartásra érdemtelenné. 5. a) A szülőtartási kötelezettség — kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyaihoz és teljesítőképességükhöz mérten — arányosan oszlik meg a tartást igénylő gyermekei (mostoha és nevelt gyermekei) között. b) A szülőnek személyes gondozást nyújtó leszármazó javára megfelelő mértékben figyelembe kell venni nemcsak az eltartással kapcsolatos kiadásokat, hanem a gondozás személyes teljesítését, illetőleg annak ellenértékét is. c) Ha valamelyik kötelezett a teljesítőképesség hiánya miatt mentesül a szülőtartás kötelezettsége alól, a tartás terhe a többi kötelezett közt oszlik meg. Ha azonban az így nyújtott tartás nem elégséges, a gyermekek mellett az unokák is kötelezhetők tartásra. d) A házastársával közös háztartásban tevékenykedő, nemkereső gyermek általában nem mentesül a tartás kötelezettsége alól. A tartási kötelezettség megállapításánál mindig tüzetesen vizsgálni kell a kötelezettek sorrendjét és kötelezettségük terjedelmét. a) A Csjt. 63. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy több egysorban kötelezett között a tartási kötelezettség a kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyaik és teljesítőképességük arányában oszlik meg. Ez a rendelkezés irányadó a szülőtartás esetében is. Az anyagi helyzet vizsgálatánál tehát mindenekelőtt a kötelezettek kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyait kell mérlegelni, de figyelembe kell venni a teljesítőképességüket befolyásoló egyéb körülményeket is. Előfordulhat például, hogy a kötelezettre különböző egyéb tartási teher is hárul, amely a szülőtartási kötelezettségét megelőzi; például gyermektartás, házastársi tartás. Az egysorban kötelezettek teljesítőképessége tehát különböző lehet. A tartásra egysorban kötelezett leszármazók szülőtartási kötelezettségének elbírálásánál azonban érvényt kell szerezni annak az erkölcsi követelménynek is, hogy a szülő eltartásáról elsősorban a leszármazó gondoskodjék, akinek érdekében a szülő a munkaerejét huzamosabb időn át hasznosította. b) A törvény [Csjt. 63. § 2. bek.] szerint annak a tartásra kötelezettnek a javára, aki a tartásra jogosultat személyesen gondozza, az ezzel járó munkát és egyéb terhet a tartási kötelezettség megállapításánál figyelembe kell venni. Gyakori, hogy a szülő egyik gyermekénél lakik, aki eltartja, gondozza, míg a többi gyermek a tartás terhét teljesen a szülőt háztartásába befogadó testvérre kívánja áthárítani és semmivel sem hajlandó hozzájárulni a szülő szükségleteinek fedezéséhez. A szülő gondozása, betegségében való ápolása gyakran nagy terhet ró az eltartóra, nemcsak lemondást, önfegyelmet és türelmet kíván, hanem sok munkával és időveszteséggel is jár. Minderre tekintettel a többi kötelezettnek nemcsak a szülő létfenntartásához szükséges kiadásokhoz kell hozzájárulnia, hanem kötelezettségük megállapításánál figyelembe kell venni a szülő gondozásához szükséges tevékenység ellenértékét is. c) A törvény [Csjt. 67. § (1) bek.] szerint nem köteles mást eltartani, aki ezáltal saját szükséges tartását veszélyeztetné. Kimondja a törvény 23