Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

zodik, amelyet a járadékot igénylő a baleset következtében meghalt személytől annak életben maradása esetében jogszerűen igényelhetett volna. b) A baleset következtében meghalt személy által eltartottak csak a ráutaltságuk mértékének megfelelően igényelhetnek járadékot. A Ptké. 58. §-ának (2) bekezdésében foglalt ez a rendelkezés némi eltérést mutat a teljes reparáció elvétől. A ráutaltság mértékének a vizsgálatánál, a járadék összegének megállapításánál — egységes, minden esetre alkalmazható mérték hiányában — gondosan kell mérlegelni az eset összes körülményeit, de különösen azt, hogy a jogosult számára a baleset előtt az elhalt jövedelme (esetleg a jogosult jövedelmével együtt) milyen mértékű életszínvonalat biztosított, s a káresemény folytán ebben milyen változás következett be. Általában ennek a fő elvi szempontnak kell érvényesülnie a ráutaltság megállapításánál. Ha azonban ez az életszínvonal túlzottan magasnak mutatkozna, ilyen mértékben a ráutaltságot már nem lehet megállapítani. Mérlegelni kell még a jogosultat terhelő kárelhárítási, illetőleg kárenyhítési kötelezettség szempontjából jelentős összes körülményeket is, tehát a jogosult munkaképessége mellett a munkavállalást befolyásoló egyéb körülményeket (életkor, szakképzettség, előző foglalkozás, családi, helyi adottságok, elhelyezkedési lehetőségek stb.), nehogy az ítélet a jogosultat méltánytalanul hátrányosabb helyzetbe hozza az őt terhelő kárelhárítási, illetőleg kárcsökkentési kötelezettség helytelen értékelésével. c) Mint ahogyan a tényleges tartásban nem realizálódott tartási kötelezettség az a) pontban foglaltak szerint nem hagyható figyelmen kívül akkor, ha a tartási kötelezettségét nem teljesítő személy baleset következtében meghal, úgy jelentősége van ennek akkor is, ha a tartásra a törvény szerint egysorban köteles több személy közül csak egy tesz eleget a tartási kötelezettségének, s ennek baleset folytán bekövetkezett halála esetén az eltartott járadék iránti igénnyel lép fel a balesetért felelős személlyel szemben. Nem eshet ugyanis a károkozó terhére az, hogy a baleset következtében meghalt személy a törvény szerint őt terhelő tartási kötelezettség mértékét meghaladó mértékű tartást nyújtott a járadékot igénylő részére, s hogy ez utóbbi nem érvényesítette, illetőleg nem érvényesíti az igényét azokkal szemben, akik tartására a meghalt eltartóval egysorban kötelesek. Következik ez abból, hogy a tartásra, illetőleg tartást pótló járadékra jogosultat kárelhárítási, illetőleg kárenyhítési kötelezettség terheli. Ez a kötelezettség a másokkal szemben fennálló tartási igény érvényesítésére is kiterjed. Mindez összhangban áll azzal is, hogy az eltartott a ráutaltsága mértékének megfelelően igényelhet járadékot [Ptké. 58. § (2) bek.]. A ráutaltság vizsgálatánál ugyanis nem maradhatnak értékelésen kívül a járadékot igénylő személy által érvényesíthető követelések sem. A fentiekkel ellentétes megoldás egyrészt arra a nem kívánatos eredményre vezetne, hogy a tartási kötelezettségüket nem teljesítő személyek véglegesen mentesülnének a kötelezettségük alól annak baleseti 196