Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

tottak járadékigényét illetően is. E vonatkozásban azonban a Ptké. 58. §-ának (2) bekezdésében foglalt azt a rendelkezést is figyelembe kell venni, amely szerint a baleset következtében meghalt személy által eltartottak csak a ráutaltságuk mértékének megfelelően igényelhetnek járadékot. PK 47. szám a) Baleseti járadékot általában az követelhet, akivel szemben a baleset következtében meghalt személynek a baleset idején tartási kötelezettsége állott fenn, és akinek tartásáról a baleset következtében meghalt személy ténylegesen gondoskodott is. Ha azonban a baleset következtében meghalt személy a halálát megelőzően a bírósági határozattal megállapított tartási kötelezettségének megszegésével nem nyújtotta ténylegesen a tartást, vagy ha a tartásra jogosult akadályozva volt a tartási igénye érvényesítésében, illetőleg ezt az igényét a tartásra köteles személlyel szemben menthető okból nem érvényesítette, ilyen esetben a tartásra jogosult — az egyéb feltételek meglétében —, akkor jogszerűen igényelhet baleseti járadékot, ha a baleset következtében meghalt személy a halálát megelőzően a tartási kötelezettségét ténylegesen nem teljesítette. b) A baleset következtében meghalt személy által eltartottakat megillető járadék összegét annak szem előtt tartásával kell meghatározni, hogy egyrészt a járadék a baleset következtében meghalt személy által még életében nyújtott tartás elvesztése folytán kártérítés jogcímén illeti meg a jogosultat, másrészt pedig a jogosult csak a ráutaltsága mértékének megfelelően igényelhet járadékot. Ennek megfelelően a ráutaltság mértékének a meghatározásánál azt az életszínvonalat kell figyelembe venni, amelyet a baleset következtében meghalt személy keresete (jövedelme) a baleset előtt a jogosult számára biztosított, s a járadék összegét általában az eset összes körülményeinek gondos mérlegelésével kell megállapítani. c) A baleseti járadék összegének meghatározásánál annak is jelentősége van, hogy a baleset idején a járadékot igénylőt a baleset következtében meghalt személlyel egysorban más is köteles volt tartani, bár ez utóbbi ennek a kötelezettségének nem tett eleget. Ezt megfelelően értékelni kell annak vizsgálatánál, hogy a járadékot igénylő eleget tesz-e a kárelhárítási (kárenyhítési) kötelezettségének, illetőleg hogy a járadékra való rászorultsága mennyiben állapítható meg. a) A Ptk. 356—358. §-aiban foglalt rendelkezésekből következően a kárért felelős személy a károsult teljes kárát köteles megtéríteni. A Ptk. 357. §-ának (2) bekezdése szerint kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani; rendszerint járadékot kell megállapítani akkor, ha a kártérítés a károsultnak vagy vele szemben tartásra jogosult hozzátartozójának tartását, illetőleg tartásának kiegészítését hivatott szolgálni. Ha a baleset következtében meghalt személyt másokkal szemben tartási kötelezettség terhelte, ez utóbbiak annak folytán károsodnak, hogy elesnek a meghalt eltartójuk által nyújtott tartástól. Káruk a baleset folytán elvesztett tartás, ezért ennek a megtérítésére tarthatnak igényt, 194