Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

Az államigazgatási jogkörben okozott kár esetében az eljáró alkalmazott károkozását nem lehet ugyan az állam károkozásaként felfogni, itt azonban az az elvi szempont, hogy az állam felelős azoknak a ténykedéseiért, akiket állami feladatok ellátásával bízott meg. A törvény javaslatához fűzött miniszteri indokolás is mindenekelőtt azt emeli ki a 349. § rendelkezései közül, hogy a törvény az állam felelősségét teszi elsődlegessé, és az államot utalja munkajogi visszkeresetre az alkalmazottal szemben. Az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség megállapításának feltételeit azonban a törvény a munkáltató és az alkalmazott vonatkozásában egységesen szabályozza. A 349. § (1) bekezdése szerint a rendes jogorvoslati lehetőségek kimerítése (a kár elhárítása szempontjából), továbbá az eljáró alkalmazott bűnösségének, illetőleg vétkességének büntető vagy fegyelmi eljárás során történt megállapítása egyaránt törvényes feltétele mind a munkáltatóval, mind pedig — szándékos bűncselekménnyel okozott kár esetén — az alkalmazottal szembeni kártérítési igény érvényesítésének. Más a helyzet az elévülés kérdésében. Amint a Ptk. 350. §-ához fűzött miniszteri indokolás rámutat, e § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés a törvényben megállapított rövidebb elévülési időkkel szemben mondotta ki, hogy a szándékosan vagy bűncselekménnyel okozott károkért való felelősség — a közvetlen károkozók vonatkozásában — öt évnél rövidebb idő alatt nem évülhet el. A károkozók nem érdemesek a rövidebb elévülési idő nyújtotta kedvezményre. A törvényhely szövege azonban kifejezetten utal arra is, hogy ez a szabály csak a közvetlen károkozóra alkalmazható. A mögöttesen felelős — államigazgatási jogkörben okozott kárnál az állam — csak a speciális elévülési időn [a 349. § (3) bekezdése szerinti egy éven] belül vonható felelősségre. A közvetlen károkozónak a bűncselekménnyel okozott kárért való felelőssége tekintetében az elévülési ideje a 360. § (3) bekezdésében meghatározott esetben öt évnél hosszabb időre is nyúlhat. A törvény javaslatához fűzött indokolás szerint sem vonható a rendes jogorvoslatok körébe — az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. tv. és más jogszabályok értelmében — az államigazgatási határozatok ellen nyitva álló bírósági út igénybevétele. Eljárás jogilag a megtámadási per nem rendes jogorvoslat, márpedig az itt érintett kérdés eldöntésénél elsősorban ez az irányadó. Az államigazgatási határozatok megtámadására különböző jogszabályok értelmében nyitvaálló bírósági út igénybevételének a rendes jogorvoslatok körébe való besorolása nagymértékben elhúzná az eljárást. Ilyen álláspont mellett ugyanis az államigazgatási határozatnak a bíróság előtti sikertelen megtámadása után is helye lehetne a kártérítés iránti pernek. Ez jogpolitikai szempontból is helytelen volna, mert az államigazgatási per sem vezethet más eredményre, mint a kártérítési per. Ha tehát jogszabály az államigazgatási határozat bíróság előtti megtámadását is lehetővé teszi, a károsult — választása szerint — pert indíthat vagy a határozat hatályon kívül helyezése iránt, vagy — a többi 186