Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

ban, a Ptk. 344. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján a felperes házastársától visszakövetelhesse. E megtérítési igényen alapuló követelés behajthatóságának kockázatát a dolog természeténél fogva az elmarasztalt gépjármű-üzembentartó viseli, s ebben a viszonylatban a károsult házastárssal szemben fennálló tartozásnak a másik házastárssal szemben fennálló megtérítési követelésbe való beszámítása sem kerülhet szóba. PK 41. szám (A PK 374. és 376. sz. kollégiumi állásfoglalásokkal módosított szöveg.) a) Semmis az a megállapodás, amellyel az alkalmazott a munkakörében vagy hatáskörében harmadik személynek okozott kár megtérítését a Ptk. 348. §-ának (1) és (2) bekezdésében megállapított feltételek fennállása nélkül vállalta magára. b) Azt, hogy az alkalmazott a kárt szándékos bűncselekménnyel okozta, a kártérítési felelősség szempontjából adott esetben a polgári per bírósága is megállapíthatja. a) A Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése szerint: ha alkalmazott munkakörében vagy hatáskörében harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős; ha az alkalmazott a kárt szándékos bűncselekménnyel okozta, az alkalmazott a munkáltatóval egyetemlegesen felelős. A (2) bekezdés pedig akként rendelkezik, hogy ha magánmunkáltató alkalmazottja okoz munkakörében vagy hatáskörében harmadik személynek kárt, és a kár a munkáltatótól nem hajtható be, a kárért az alkalmazott felel. E két rendelkezés egybevetéséből nyilvánvaló, hogy alkalmazott károkozása esetében — akár magánalkalmazottról, akár nem magánalkalmazottról van szó — egyetemleges felelősség csak akkor áll fenn, ha az alkalmazott a kárt szándékos bűncselekménnyel okozta. Nem szándékos bűncselekménnyel történt károkozás esetén a károsult harmadik személy a nem magánalkalmazottal szemben egyáltalán nem. a magánalkalmazottal szemben pedig csak akkor érvényesíthet kártérítés iránti igényt, ha a kár magánmunkáltatótól nem hajtható be. Szándékos bűncselekménnyel történt károkozás esetében lehetséges, hogy a munkáltató helytállására egyáltalán nem kerül sor, mert a károsult harmadik személy — a felelősség egyetemlegességéből folyó választási joga alapján — csak a károkozó alkalmazottat perli, vagy utóbbi a károsult kárát peren kívül megtéríti. Ha a harmadik személy kárát — akár kizárólagos, akár egyetemleges felelőssége alapján — a munkáltató téríti meg, károkozó alkalmazottjától a Ptk. 351. §-ának (2) bekezdése értelmében a Munka Törvénykönyvének szabályai szerint követelhet megtérítést. A törvénynek tehát az volt a célja, hogy az alkalmazott által munkakörében vagy hatáskörében okozott kárért — a szándékos bűncselekménnyel történt károkozás kivételével — a munkavállalót egyáltalán 180