Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

b) A Kr. 4. számú mellékletében nem szereplő virágok és dísznövények értékének megállapításánál elsősorban abból kell kiindulni, hogy azokat a kártalanításra jogosult hogyan szokta értékesíteni. Ha az értékesítés rendszerint a nagykereskedelemben vagy az állami felvásárlás keretében történt, az értéket a nagykereskedelmi (felvásárlási) árak alapján kell megállapítani. Ha azonban a kártalanításra jogosult a kisajátítás időpontja előtt piacon szokta értékesíteni virágait (dísznövényeit), úgy a kiskereskedelmi árak alapján kell az értéket megállapítani. Az utóbbi értékelési mód alkalmazása indokolt akkor is, ha a kártalanításra jogosult a kisajátítás időpontjáig rendszeres jelleggel nyílt üzlethelyiségben, illetve állandó jellegű elárusítóhelyen értékesítette a virágait (dísznövényeit), viszont ez utóbbi esetben figyelembe kell venni azt is, ha a jogosult termelői forgalmi adót is köteles fizetni. A fentiek szerint járó kártalanítás természetszerűen nem foglalja magában a Kr. 11. §-ának (3) bekezdése alapján esetleg igényelhető kártalanítást. PK 14. szám (A PK 366. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) a) Az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM számú rendelet (Kr.) 17. §-a (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából az egymás mellett fekvő, azonos tulajdonban levő földrészleteket egységesen kell számításba venni, ha azok gazdasági egységet alkotnak. b) A Kr. 17. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott 400 n.-öl akkor is irányadó, ha a helyben szokásos házhelynagyság ennél kisebb. c) Részkisajátításnál a 400 n.-öles területmértéket a kisajátított rész után kell számítani, e szempontból nincs jelentősége annak, hogy mekkora volt a telek a kisajátítást megelőzően, vagy a kisajátítást követően milyen nagyságú terület maradt vissza. d) Ha a kisajátítás telekalakítás céljára történik [13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. r. (R.) 19. §], a kisajátított egész telek értékét a Kr. 17. §-a alapján önállóan kell megállapítani, és ugyancsak önállóan kell megállapítani a visszaadott, illetőleg a cserébe adott telek értékét is. A két érték különbözete lesz a tulajdonosnak járó kártalanítási összeg, illetőleg a tulajdonost terhelő megtérítési összeg. e) Házastársi közös vagyonhoz tartozó ingatlan kisajátítása esetén a Kr. 17. §-a (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából tulajdonostársnak kell tekinteni a telekkönyvben^ tulajdonosként nem szereplő házastársat is. Közös tulajdonban álló ingatlan kisajátítása esetében a tulajdonostársakat megillető kártalanítási összeg megállapításánál a Kr. 17. §-a (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából azt kell vizsgálni, hogy a tu14 Lásd az 5. sz. lábjegyzetet a 69. oldalon. 142