Sebess Dénes - Börcsök Andor (szerk.): Magyar telekkönyvi jog III-IX. rész (Budapest, 1912)

1893. évi 24.366. I. M. számú rendelet 21. §. 1203 telekkönyvvezetői szakközeg közreműködését kívánatossá teszik, vagy amikor különösen a 10. §. értelmében többeknek együttesen előterjesztett kérelme folytán a helyszíni eljárás előreláthatólag hosszabb időt fog igénybe venni és annak siettetése tekintetéből ilven szakközeg kiküldése szükségesnek mutatkozik (T. 6. §. 4. bekezdés).1) 13) 39001/906. és 22501/910. I. M. s a jelen rendelet 6. §-ánál hozott 14218/902. I. M. számú közleményt. A helyszínén való eljárásról telekkönyvi helyesbítési ügyekben. A kir. igazságügyminiszternek tudomására hozatott, hogy bizonyos járásbíróság, mint telekkönyvi hatóságnál a tényleges birtokos tulajdonjogának a telekjegyzőkönyvbe bejegyzése és a telekjegyzőkönyvek helyesbítése végett az 1892 : XXIX. t.-c. 2. §. a) pontjában biztosított jogkedvezmény elég gyakran azért nem vétetik igénybe, mert az illető járásbíróság az említett törvényszakaszra és pontra alapított legegyszerűbb ügyben is bírót és telekkönyvvezetőt küld. ki a helyszínére és ezek részére minden esetben egész napidíjat állapít meg, amiből folyólag a telekkönyvi állás helyesbítése sokszor aránytalanul nagy költségbe kerül. Az igazságügyminiszter a törvényszéki elnökhöz intézett rendeletében kijelentette, hogy ami a napidíj összegét illeti, a bírák és bírósági hivatalnokok oly esetben, amikor a kiküldetés magánfél kérelmére vagy érdekében történik és a kiküldetés költségei ugyancsak a magánfelet vagy ellenfelét terhelik, mindig egész napidíj felszámítására vannak jogosítva, habár az illető hivatalos eljárás egész napnál rövidebb időt vett igénybe. Feltétlenül egész napidíj illeti tehát a telekkönyvi hatóság kiküldöttjét, aki az 1893. évi 24.366. számú igazságügyminiszteri rendelet 115. §-hoz képest az eljárást telekkönyvi hatóság székhelyén kívül a helyszínén végzi. Másrészt azonban úgy a közszolgálat, mint az 1892 : XXIX. t.-c. jogkedvezményeit igénybe vevő magánfelek igényei szigorúan azt követelik, hogy a telekkönyvi hatóság az idézett törvény foganatosításánál helyszíni eljárást csak akkor és annyiben rendeljen, amikor és amennyiben ezt a törvény és az ennek végrehajtása tárgyában 1893. évi 24.366. sz. a. kiadott rendelet határozottan megkívánja. E tekintetben különösen utalt a rendelet 124. §-ára, melynek értelmében a törvény 2. §. 2. a) pontja esetében a kérvényező a helyszíni eljárás mellőzését indítványozhatja és ha ezt indítványozta, a telekkönyvi hatóság helyszíni eljárást nem rendelhet, hanem amennyiben ezt mellőzhetlennek tartja, a kérelemnek helyt nem ad és a helyszínén foganatosítandó eljárást csak újabb kérelemre rendeli el. Utalt továbbá a rendelet 121. §-ára, melynek eseteiben a helyszíni eljárás okvetlenül mellőzendő. Végre utalt a rendelet 20. és 21. §-aira, melyek szerint ha a helyszíni eljárás szükségesnek is találtatik, a törvény 2. §. 2. a) pontjának eseteiben kiküldöttként a közhivatali viszonyban álló személyek közül rendszerint nem bírót vagy albírót, hanem bírósági jegyzőt vagy bírói minősítéssel bíró aljegyzőt kell kiküldeni, a kiküldött mellé pedig telekkönyvvezetőt, telekkönyvi vizsgát tett írnokot vagy telekkönyvvezetői minősítéssel bíró díjnokot csak kivételesen akkor kell kirendelni, amikor az ügy bonyolult voltánál fogva a helyszínén előreláthatólag olyan teendők szüksége fog felmerülni, amelyek a telekkönyvvezetői szakközeg közreműködését kívánatossá teszik, vagy amikor a helyszíni eljárás előreláthatólag hosszabb időt fog igénybe venni és annak siettetése tekintetéből ily szakközeg közreműködése szükségesnek mutatkozik. Az igazságügyminiszter felhívta a törvényszéki elnököt, hogy a rendeletről a vezetése alatti törvényszék területén levő összes járásb ír óságok, mint telekkönyvi hatóságok vezetőit értesítse és utasította, hogy felügyeleti hatáskörében, főleg a járásbíróságok ügyvitelének és ügykezelésének megvizsgálása alkalmával a rendelet megtartását szigorúan ellenőrizze. (33710/95.1.M. közi.) 76*