Sebess Dénes - Börcsök Andor (szerk.): Magyar telekkönyvi jog I-II. rész (Budapest, 1912)

Telekkönyvi helyszínelés. A telekkönyvi helyszínelés az ingatlanoknak evégből kiküldött bizottságok által telekkönyvezés céljából oly módon történt felvétele, hogy a felvétel alapjául a tényleges birtoklás szolgált s mind a tényleges birtokosnak, mind a birtoknak ugyanazonossága helyszíni tárgyalással nyert megállapítást. Hazánkban a tkvi helyszínelés az 1853. április 18-án kelt igazságügyminiszteri rendelet, s az ezt kiegészítő 1853. szept. 16-án kelt helyszínelési utasítás s ezen utasítás végrehajtása tárgyában 1854. július 23-án kelt rendelet, végül a telekjegyzőkönyvek szerkesztése és hitelesítése tárgyában 1855. február 26-án kibocsátott utasítás alapján történt. Az ország erdélyi részeiben pedig a helyszínelés megindítását csak az 1867. október 16-án 10049. sz. a. kelt igazságügymniszteri rendelet hagyta meg s a helyszínelés az 1867. nov. 8-án 2784. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelettel kiadott utasítás s ezen utasítás módosítása tárgyában 1870. január 17-én 106. sz. a. kiadott rendelet alapján lett foganatosítva. Hazánkban ugyanis 1848. előtt csak a városok és egyes vidékek (pl. Királyföld az 1836-i udvari rendé et alapján) vezettek telekkönyvet, azonfelül a vármegyék a nemesi ingatlanokról betáblázási különös jegyzőkönyveket vehettek fel (1840 : XXI. t-a). Az ingatlanok általános telekkönyvezését csak az 1849. dec. 28-án kelt legfelsőbb parancs rendelte el. Ennek folytán 1850. január 14-én (Erdélyre nézve 1852. dec. 22-én) ide'glenes rendelet lett kiadva, mely az ingatlanok telekkönyvezését az eddig már vezetett telek- és betáblázási könyvek nyomán s azoknak részben továbbvezetésével akarta keresztül vinni. Miután azonban evvel a kivánt célt nem érték el, lett elrendelve a telekkönyveknek helyszínelés alapján való szerkesztése. 1*