Sebess Dénes - Börcsök Andor (szerk.): Magyar telekkönyvi jog I-II. rész (Budapest, 1912)

XXXII Bevezetés. a második esetben pedig azt, hogy a régi betáblázással nyert elsőbbség elveszett. Ügy a telek jegyzőkönyvek kiigazítására, mint a régi terhek jelzálogi átkeblezésére vonatkozó bejelentések a telekkönyvi rendelet (erdélyrészi telekkönyvi rendtartás) I. része értelmében nyertek elintézést s a telek jegyzőkönyvben a megfelelő kiigazítások teljesíttettek, illetve a régi betáblázott követelések a B) lap után nyitott )>Cja. Régi terhek« felírással ellátott lapra, amely után. a »C. Üj terhek« fölírású lap következik, az elsőbbség napjának, megjelölésével bejegyeztettek oly módon, hogy a régi terhek lapján előforduló sorszámok alá törtszám alakjában »a« betű Íratott. A betáblázott követelések bejelentésére szabott hirdetményi határidő eltelte után a telekjegyzőkönyvekből különös betétek lettek volna szerkesztendők. A betétek tényleges szerkesztését azonban csak az 1886 : XXIX. t.-c. rendelte el. Az 1909. év végéig a betétszerkesztés 2764 községre nézve nyert befejezést; úgy, hogy az ország legnagyobb részében még mindig az eredeti helyszínelés alapján készült (a netáni birtokrendezéshez képest esetleg átalakíott) telekjegyzőkönyveket vezetik telekkönyv gyanánt. IV. A telekkönyvezési előmunkálatok során a telekjegyzőkönyveken kivül készültek még a birtokrészletlajstromok, vázlatrajzok (telekkönyvi térkép) és betűsoros névjegyzék. A birtokrészletlajstrom a* birtokrészleteket helyrajzi számaik sorrendjében tartalmazza, annak megjelöléseivel, hogy az illető birtok- (föld)- részlet mely telekjegyzőkönyvbe van felvéve. A betűsoros névjegyzék pedig a helyszínelés] birtokosok (s a későbbi telekkönyvi tulajdonosok) névsorát tartalmazza betűrendben annak feltüntetésével, hogy minden egyes birtokos (tulajdonos) mely telekjegyzőkönyvbe van birtokosként (illetőleg tulajdonosként) bejegyezve. A vázlatrajz {telekkönyvi térké})) az egyes birtokrészletek helyszíni fekvésének feltüntetésévé s így a telekkönyvi birtokrészleteknek a természetben tényleg létező birtokrészletekkel való könnyebb azonosítására szolgál. Ha már a helyszíneléskor megbízható térkép állott rendelkezésére, ennek felhasználásával, különben pedig a helyszínelők által (rendszerint csak szemmértékre) felvett tökéletlen dülőrajzok alapján, a telekkönyveknek birtokrendezést követő átalakításakor pedig a birtokrendezési kiosztási térkép lemásolásával készült.