Sebess Dénes - Börcsök Andor (szerk.): Magyar telekkönyvi jog I-II. rész (Budapest, 1912)

Bevezetés. XXIX doskodik arról, hogy az ingatlanok — szükség esetén, az örökösödési eljárásnak hivatalból megindításával — az örökösökre átírassanak; 4. közvetve azon veszély révén, amely a telekkönyv közhitelessége folytán a be nem jegyzett jogokat fenyegeti. Azonfelül, miután a fent felsorolt rendszabályok dacára a telekkönyvi jogállás igen gyakran nincs összhangban a tényleges állapottal, a törvényhozás még rendkívüli eszközökről is gondoskodott a betétszerkesztésről szóló (1886 : XXIX., 1889 : XXXVIII., 1891: XVI. és 1900 : XV.), valamint a tényleges, birtokos tulajdonának bejegyzését megengedő (1892 : XXIX.) törvényekben arról, hogy a telekkönyv lehetőleg a valóságos tulajdonost tüntesse fel. II. A telekkönyvi intézmény nem a magyar jog hajtása ; annak mai szerkezetében való meghonosítása iránt az 1850-es. években történtek meg a kezdeményező lépések. Addig csak egyes városoknak és országrészeknek (így külö-. nősen a katonai határőrvidéknek) voltak telekkönyvei. Ezek közül a volt határőrvidéki régi telekkönyveket részben még ma is vezetik, de a betétszerkesztésnek a volt határőrvidéken előrehaladásával fokozatosan ott is életbe lépnek az ország többi részében hatályban levő általános jogszabályok. Emellett az adóssági követelések elsőbbség végetti betáblázásáról szóló 1840: XXI. t. -c. rendelkezései említhetők meg olyanokként, amelyek már közeledést jelentettek a telekkönyvi rendszer elveihez. Az 1848/49-i események után az akkori kormány a megelőzőleg megkísérelt félrendszabályok elvetésével (1. a 3. lapon) —az osztrák polgári törvénykönyvnek (optkv.) hazánkban életbeléptetése után — megtette az intézkedéseket a telekkönyvi intézménynek az optkv. szellemében való meghonosítása iránt. Megállapította mindenekelőtt azokat a szabályokat, amelyek értelmében a telekkönyvek elkészítendők voltak. Nevezetesen az 1853 ápr. 18-ikán kelt igazságügyminiszteri rendelettel (lásd alább a 4. lapon) megindította a munkálatokat az ingatlanok telekkönyvezése iránt, majd utóbb, amikor a telekkönyvek egy része a fent idézett rendelet, valamint az azt kiegészítő 1853 szept. 16-án kelt helyszínelési utasítás s ezen utasítás végrehajtása tárgyában 1854 július 23-án kelt rendelet s végül