A felső bíróságok gyakorlata. Az útmutató második kötete. A Döntvénytár XXVII-XL. kötetének tartalommutatója (Budapest, 1895)

65 tásának bizonyítása nélkül az alapítvány tételét esküvel nem lehet bizonyítani. (XXXIX. 7.) A prdtás 245. §-ában foglalt általános rendelkezésből, mely szerint minden per az annak folytán kifejtett tények és bizonyítékok alapján, tehát önállólag döntendő el, következik, hogy az ugyanazon felek között lefolyt más perben előfordult bizonyítékok (a prdtás 161. és 209. §-ában foglalt kivételektől eltekintve) az ujabb perben ilyenekül nem tekinthetők. Ez okból egy más perben letett főeskünek az ujabb perben bizonyító erő nem tulajdonitható. — A végiratban kínált főeskü mint elkésett meg nem ítélhető, ha alperes alkalmazását ellenzi. (XXXIX. 11.) Az ügyvéd ügyfelének elhalálozása esetén az örökösök nevében azok meghatalmazása nélkül is bejelentheti az eskületételre való készséget és e bejelentés meghatalmazás hiánya okából nem utasítható vissza. (XL. 4.) A megrendelés beigazolása esetében a kiszolgáltatott áruk mennyiségére és értékére leiajánlott becslő eskü nem ítélhető meg, ha a kiszolgáltatás ténye nincs bizonyítva. A becslő esküvel a kiszolgáltatás tényét nem lehet bizonyítani. (XL. 27.) ÖTÖDIK CZIM. A birói határozatokról. Érthetetlen másodbirósági ítélet megsemmisítése. (XXVIII. 77.) Eljárási szabályaink közbenszóló ítéleteket nem ismernek. Gyakorlatunk is a prasjudicionális ítéleteknek csak a személyes vagy a per tárgya iránti legitimatió kérdésében, és csak annyiban enged helyet, a mennyiben a praejudicionális kérdés eldöntésével a per végleges megoldást nyerhet. Ez eset kivételével a per érdemét képező kérdés a kereshetőségi jog kérdése alá nem vonható. (XXIX. 16.) Az ismeretlen tartózkodásu alperes képviseletére kirendelt ügygondnok dijait a perindító előlegezni tartozik. (XXIX. 45.) A per tárgyának bíróság előtt kötött egyezséggel elintézése esetében ítélethozatalra szükség nincs, és az egyezségben a per melléktárgyáról, illetve arról való intézkedésnek elmulasztása, hogy a perköltséget melyik fél viseli, birói határozattal nem pótolható. (XXX. 5 3.) Oly határozat, melylyel nem a per érdeme, hanem kizárólag a birói hatáskör és illetékesség kérdése döntetik el, nem ítélet, hanem végzés alakjában hozandó meg. (XXX. 120.) Ha a peres felek perköltséget fel nem számítanak és az iránt kérelmet elő nem terjesztenek, ugy arra nézve a határozat ki nem terjeszthető és így nem mondhatja ki a bíróság a perköltség megszüntetését. (XXXI. 43-) A feltétlenül marasztaló, valamint az eskü le- vagy le nem tételétől függő ítéleteknek jogerőre emelkedése közt nincs különbség, hanem az utóbbi Felsőbirós. gyak. II. (Tárgym. V.) 5