A felső bíróságok gyakorlata. Az útmutató második kötete. A Döntvénytár XXVII-XL. kötetének tartalommutatója (Budapest, 1895)

IÓ2 rágalmazás csak azon esetben foroghat fen, ha a vád valótlannak bizonyult be, viszonyítva ezen szakaszt a Btk. 264. §-ához, tényleg bekövetkezik mindannyiszor, valahányszor a bíróság a feljelentett és vizsgálat tárgyát képezett vádat jogilag «valótlan»-nak jogérvényesen, tehát végérvényesen kimondja. — Res judicata. (XXIX. 99.) A Btk. 260. §. esete forog fen, ha a panaszra alkalmat adott perben megszüntetés mondatott ki. (XXXI. 21.) A rágalmazás létrejön, ha a mást valamely büntetendő cselekmény elkövetésével vádoló nem is tudja, hogy azon tény, a melyet ő másról állit, valótlan, illetőleg, ha a vádoló a vád tárgyává tett valótlan tényt valónak tartotta volna. Abban ugyanis, hogy a tettes egyenesen és határozottan vádolt valakit büntetendő cselekmény elkövetésével, mely állítása, illetőleg vádja valótlannak bizonyult, ha nem forog fen az egyenes és roszhiszemü elferdités, vagyis a ráfogás és ha e szerint nincs megállapítva a Btk. 225. §-ában meghatározott bűntett: a cselekmény a valódi tényállásnak a feljelentés előtti átvizsgálása és megítélése körüli hanyagságot, illetőleg vakmerőséget valósítja meg, a «culposus hamis vád», illetőleg a Btk. szerint a rágalmazásnak a 260-ik §-ához szükséges eszmei elemét létrehozza. — Több külön rágalmazó, vagy becsületsértő állitásnak, vagy irás, vagy egy nyomtatvány folyamában való használata nem teszi egygyé vagy egységessé a külön-külön elemei szerint meghatározott több külön cselekménynyel való gyanúsítást, illetőleg vádolást. — Ezen egység vagy egységesség annál kevésbé állapitható meg, ha a vádtételek mindegyike magában is és külön-külön elégséges lett volna a bűnvádi eljárás megindítására, tehát mindegyike önmagában elhatárolt és körülirt rágalom. (XXXII. 93. A Btk.-nek ugy 227-ik, valamint 260-ik §-a szerint a hamis vád és a rágalmazás alapjául valakinek mint egy bizonyos büntetendő cselekmény elkövetőjének egyenes és határozott megjelölését és bevádolását tételezi fel; bizonyos ténybeli adatoknak, mint egy bizonyos személyre mutató gyanuokoknak elősorolása azonban — habár az azokból azon személyre nézve vont következtetés később tévesnek bizonyult, — nem állapítja meg az ekként feljelentőnek más ellenében a büntetendő cselekmény elkövetésével való egyenes és határozott vádolását. (XXXVI. 14.) Adalék a Btk. 260. §-ához. - Lelkésznek járvány idejében a közérdek szempontjából tett felszólalása. (XXXVIII. 14.) Btk. 260. §. — Rágalmazás. (XXXIX. 27.) 261. §. Zsarolás és becsületsértés. (XXX. 89.) Ugyanazon helyen és időben, ugyanazon lélekállapot megszakitlan folyamatában használt több meggyalázó kifejezés, a megsértett egyént megillető