A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár ötvennégy kötetének revisiójával. (Budapest, 1891)

78 Polg. törvk. rendtartás. 152—153. §§. börzeüzleteket kötöttek, felperesnek alperes elleni követelésére nézve be­folyással nern bir. (Dt. u. f. XII. 101.) 43. Valamely, a váltótörvényszék ille­tősége alá nem tartozó váltón ala­puló követelés valósága és fennállása ellen tett kifogással szemben a hite­lezőt terheli a követelés fennállásá­nak, illetve annak bizonyítása, hogy az adós a váltóban kitett értéket megkapta. (Dt. u. f. XXI 73.) 44. (28. sz. teljes-ülési határozat.) Ha a magánokirat az irni, olvasni tudó kiállító sajátkezű aláírásával van ellátva, a kölcsönt tartalmazó ma­gán-okiratokon (adósleveleken) kivül minden más okirat tartalmának való­ságát, ha az tagadásba vétetett, nem az, ki arra hivatkozik, hanem annak ellenkezőjét, vagyis azt, hogy tar­talma nem való, a kiállító köteles bizonyítani. (Dt. u. f. XIV. 110.) 45. Bizonyítási feladat megoszlása oly esetben, a midőn az eladó nem azt állítja vevőnek, a kinek az árut el­küldte és a kitől már részfizetést el­fogadott, i Dt. u. f. XXV. 58.) 153. §. Törvényes vélelem. 1. A gyermek szülei örökösének levén vélelmezendő, midőn a gyermek szülei adósságaért bepereltetik, annak be­bizonyítása, hogy a szülei örökségből kizáratott, őt terheli. (Dt. r. f. XI. 18. 1.) 2. A követelés elengedése jogilag vélel­mezhető nem lévén, ki annak elenge­dését állítja, nemcsak azt tartozik bizonyítani, hogy általában ily elen­gedés történt, hanem annak jogezi­mét és azt is, hogy az elengedés fel­tétlenül vagy mily feltételek alatt történt, bizonyítani köteles. (Dt. r. f. XIV. 117.) 3. Midőn a gyám gyámoltjának vagyo­nát terhelő adósságot kifizeti, a tör­vényes vélelem az : hogy a kifizetést nem saját vagyonából, hanem gyá­moltja vagyonából vagy jövedelmei­ből teljesítette. (Dt. r. f. XV. 70. 2.) 4. Ha a bérbevevő egy későbbi év­negyedre járó bérleti összegről szóló valódi nyugtát mutat fel, ez azon törvényes vélelmet állapítja meg, hogy a korábbi évnegyedekre járó bérösszegek is fizetve lettek. (Dt. r. f. XVI. 107.) 5. Ha valamely magántávsulat tiszt­viselője fizetéséből a nyugdíj-alapra történt havi levonásokat ellenmon­dás nélkül türi, ez azt a jogos vélel­met állapítja meg, hogy a nyugdíjra járó fizetésnek a társulati alapszabá­lyok értelmében és feltételek alatt leendő teljesítésére magát hallgatag kötelezte. (Dt. r. f. XVII. 3.) 6. A vételárhátralék iránti követelés fen vagy fen nem állása kérdésében képez-e bizonyítékot az, hogy a vé­telárhátralék kamatai fedezésére ela­dónál hagyott ingatlan részt az el­adó önkéntesen visszaadta ? (Dt. u. f. I. 117.) 7. A vélelem a mellett szól-e, hogy a kölcsön kamatra adatott vagy külön igazolandó-e a kölcsönadó által, hogy a kölcsönvevő kötelezte magát a köl­csönösszeg után kamatokat fizetni ? (Dt. u. f. VII. 52.) 8. Azon körülmény, hogy valaki édes anyjával közös házban lakik, nem nyújthat alapot azon jogvélelemre, hogy a lakásban létező ingóságok az anya tulajdonai. (Dt. u. f. IX. 45.) 9. A fenálló házassági viszonyból következtethető, hogy a feleség férjé­nek zilált pénzügyi helyzetéről tudo­mással bírt. (Dt. u. f. XV. 48.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom