A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár ötvennégy kötetének revisiójával. (Budapest, 1891)

Ügyvédi rendtartás. 187 58. §. szerint csak a perbeli elbírás­ból származó és még biróilag meg nem állapított ügyvédi dijak és költ­ségek iránti keresetek tartoznak, az összegre való tekintet nélkül, a ren­des biróságok illetősége alá ; a nem peres ügyekből származók pedig, az ügyvédnek az összegre való tekintet szerinti személyes bírósága hatás­körébez tartoznak: tekintve továbbá, bogy az 1877 : XX. tczikk 11. §-nak világos rendel­kezése szerint az annak végpontjában felsorolt ügyek kivételével, az 50 frtot meg nem baladó pénzkövetelé­seket tárgyazó keresetek, az imént idézett törvény szerinti eljárás alá tartoznak; ezeknélfogva perenkivüli ügyekben felmerült, 50 frtot meg nem haladó, meg nem állapított ügyvédi dijak s költségek iránti keresetek, nem a rendes biróságok illetősége, hanem az 1877. XXIf. tcz. szerinti eljárás alá tartoznak. — (Dt. r. f. XXIII. 73-) 11. A per-tárgy egy részének ügyvédi jutalmul való kikötése semmisnek s hatálytalannak tekintendő, min nem változtat az, hogy az illető fél a le­kötött résznek értékét a magáéból megváltani ígérte. (Dt. r. f. XXV. 1.) 12. Az ügyvédi helyettesités a helyet­tesített ügyvédre nézve a helyei tesitŐ irányában peren kivüli eljárást képez­vén ; erre nézve az ügyvédi rendtar­tás 58. §. utolsó pontja szerint az ügyvéd személyes bírósága illetékes. (Dt. r. f. XXVIII. 13.) 13. Az ügyvédnek — ha ki nem mu­tatja, hogy az ügyvédi rendtrts 41. és 43. §§. értelmében megbízójának fel­mondott — a meghatalmazási szer­ződéssel járó jogszabályok szerint az ellvállalt ügyeket véglegesen be kell fejeznie, mielőtt megbízójától juta­lomdijának és költségeinek megitélé­lését követelhetné. — A bíróság által az ellenfél terhére megállapított költ­ségek behatóbb bizonyítékok nélkül egyedül az ügyvédnek meg nem ítél­tethetnek, mert a netán kapott előle­gek szintén leszámitandók. (Dt. r. f. XXVIII. 21.) 14. Az ügyvéd csak oly munkálatokért követelhet ügyfelétől díjazást, me­lyek részéről szakértelmi gonddal eredményre vezethető módon eszkö­zöltetnek ; ellenben az általa hibásan tett munkálatért sem díjazást, sem költségmegtéritést nem igényelhet.— Oly keresetlevél szerkesztése és fel­szerelése fejében, mely kereset alap­ján tárgyalás azért nem tartathatott meg, mivel a megidézendő alperesek részint feltalálhatók nem voltak, ré­szint az eszköz'endő megidéztetést megelőzőleg már meghaltak, az ügy­védnek díj és költség megtérítése iránti joga biróilag el nem ismerhető, mert az ügyvédnek kötelessége a he­lyes perindítás alapfeltételei iránt a keresetlevél beadása előtt magának meggyőződést szerezni. (Dt. r. f. XXVIII. 74.) 15. A vádlott, a kir. járásbíróságok hatósági körébe utalt becsületsértés­esetén, ha bűnösnek is mondatik, nem kötelezhető a vádló ügyvédi kép­viseletéből felmerült költségek meg­térítésére. (Dt. r. f. XXVIII. SO.) 16. Habár az ügyvéd feljogosittatik a fél által arra, hogy a befolyandó pénzből költségeit és dijait levonja, ebből nem következik az, hogy a fél által megajánlott összegnél többet tarthasson vissza. (Dt. u. f. II. 155.) 17. Mennyiben tartozik az ügyvéd költségjegyzékének egyes tételeit iga­zolni ? (Dt. u. f. III. 54.) 18. Ügyvédi munkadíj megítélésére irányzott kérelemnek hely adatha­tik-e oly esetben, midőn felperes (ügyvéd) a behajtott követelést visz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom