A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár ötvennégy kötetének revisiójával. (Budapest, 1891)
Polg. törvk. rendtartás. 251. §. 115 ellenében sem állapithatók meg, ha az felének rendes fizetéses jogi képviselője. — A perköltségek kölcsönös megszüntetése esetében az ítélet után megszabandó kincstári illeték a felek által közösen és egyenlő arányban viselendő. (Dt. r. f. XXVIII. 17.) 12. A ptrs. 251. §-a értelmében a pervesztes felet a költség terhelvén, egyedül azon körülmény, ho«y felperes a hagyatéki biróság által perre lett utasítva, elegendő felmentő okul nem tekinthető. (Dt. r. f. XXVIII. 51.) 13. Ha alperes csak részben marasztaltatott is és felperes kereseti kérelme lényeges részekben elutasittatott, alperes mégis a perköltségekben marasztalandó, ha azt is, a miben elmarasztaltatott, roszhiszemüleg tagadta ; mert igy ő okot szolgáltatott a perre. (Dt. u. f. I. 60.) 14. Ha az itélet marasztalást nem tartalmaz is, azonban a megállapított ügyvédi díjra nézve az mégis oly bizonyítékot képez, hogy a tlkvi rendts. 87. és 88. §§. szerint, tekintettel a 89. §-ra, annak alapján a zálogjog előjegyzése elrendelhető. — A megállapított ügyvédi díj már természeténél fogva a pertársakat egvetemleg terheli. (Dt. u. f. IV. 174. és'V. 122.) 15. A per lefolyta alatt az ügyvéd az általa képviselt, peres féllel jogilag egy személynek lévén tekintendő, az ügyvéd saját személyében fele érdeke ellen az ügyvédi dijak megállapítása iránt jogorvoslattal nem élhet. (Dt. u. f. X. 92.)1 16. Oly esetben, midőn felperes nem lett teljesen pervesztes, minthogy a ptrs. 251. §-a 2-ik bekezdése értelmében a bíró belátására csupán al1 Hatályát vesztette a kir. Curia 23. számú teljes ülési határozata által. peres elmarasztalása a perköltség egészbeni vagy részbeni megtérítésében van bizva: ebből folyólag felperes, bármely csekély része a kereseti követelésnek ítéltetik is meg, a perköltségben el nem marasztalható. (Dt. u.f. XI. 169.) 17. Felperes válasziratot nem adván, ezáltal az 1068: LIV. tcz. 159. §-a értelmében bebizonyitottnak tekintendő alperes amaz állításának valódisága, hogy a perre nem szolgáltatott okot és ez alapon a perköltség a felek között kölcsönösen megszüntetendő. (Dt. u. f. XI. 184.) 18. Az ellenfélnek önként engedett halasztásoknál való közbenjárásért az ügyvéd megbízójától díjazást nem követelhet. (Dt. u. f. XII. 155. 19. A védekezésnek nem egészen alaptalan volta, mint a perköltségek kölcsönös megszüntetésének oka. (Dt. u. f. XIV. 22.) 20. Ha az adós csak a kereset beadása után fizet, mint késedelmes fizető az okozott per- és végrehajtási költségek megtérítésére kötelezendő. (Dt. u. f. XV. 84.) 21. A tárgyaláson személyesen megjelenő fél követelheti pervesztes ellenfelétől költségei azon részének megtérítését, mely a rendes ügyvédi képviseltetés ügyeinek megfelel. (Dt. u. f. XVIII. 43.) 22. A kérvény utján folyamatba tett perenkivüli telekkönyvi ügyekben a felmerült költségnek megfizetése iránti marasztalás helyt nem foghat. (Dt. u. f. XXI. 33.) 23. (23. sz. teljes ülési határozat.) Az ügyvédi dijak megállapítására vonatkozó birói határozat ellen a peres felek képviselői saját nevükben jogorvoslattal élhetnek. (Dt. u. f. XI. 218.) 24. Alperes nincs jogosítva a megsemmisített eljárás körüli költségeinek 8*