A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár nyolczvanhat kötetének revisiójával. III. folyam XVIII. kötetéig (Budapest, 1903)

80 Polgári törvénykezési rendtartás. 173—ISI. §§. hagyónak névaláírása tudta és meggyőződése szerint hamis, vagy hogy az örökhagyó a váltót az ő jelenlétében alá nem irta. Az az eskü, hogy az örökös a váltót az örökhagyó megbízásából irta alá, meg nem ítélhető abban az esetben, ha a megbízás ténye is vitás. — A meghatalmazás ténye nem bizonyítható az állítólagos meghatalmazottnak esküjével. (III. f. XV. 148.) 173. és 174. §. (1893 : XVIII. tcz. 75. §.) Kereskedelmi könyvel; állad bizonyítás. A kereskedői könyvek csak a joiíczimre és mennyiségre, de nem a megrendelésre és átadásra nézve szolgáltatnak részbizonvitékot. (R. t. XXIII. 98.) A bíróság nem kénytelen határozatát a kereskedelmi könyvekbe történi bevezetések szószerinti tartalmára alapítani, hanem e bevezetések tarialmából vont okszerű következtetésekre is alapithatja Ítéletét, s illetve mondhatja ki azt, hogy biraak-e ezen könyvkivonatban foglalt bevezetések bizonyító erővel és mennviben. (R. f. XII. 146. 2.) Ha a főkönyv hitelesítési záradékában nincs is határozottan kimondva, hogy az a könyv, melyből a kivonat kiíratott, a törvény értelmében vezettetik, e könyvkivonat mégis szolgálhat bizonyítékul, ha a hitelesítésből a könyvek törvényellenes vezetése ki nem tűnik. (R. f. XVI. 52.) Bejegyzett kereskedő nem élhet azzal a kifogással, hogy rendes kereskedői könyveket nem vezet. (III. f. VI. 66.) Határozott tartalomnak vitatása nélkül az üzleti könyvek felmutatása el nem rendelhető. (III. í. VI. 150.) A könyvek felmutatása el nem rendelhető, ha a bizonyító fél meg nem jelölte a könyvek bizonyítandó tételeit és határozottan meg nem nevezte a felmutatandó könyvet. (III. f. XIV. 63.) A perrendtartás 174. ^-ában meghatározott eskünek az a czélja, hogy azzal a könyvkivonatban jelentkező tételek helyessége egyrészt, másrészt pedig az a körülmény igazoltassék, hogy a követelés érvényesítésekor mutatkozó egyenleg még kifizetve nincsen; a tárgyalás után teljesített fizetések tehát az eskü letételénél figyelembe vehetők, illetve az egyenlegből leszámíthatok, mert ebből folyóan senki sem kötelezhető arra. hogy az utóbb teljesített fizetésekkel ellentétben valótlanságra terven esküt. (III. f. IX. 139.) Az üzleti könyvek természetüknél fogva a felekkel közös okmányoknak tekinthetők nem lévén, a könyvek tulajdonosa mindaddig, míg azokal bizonyítékul használni nem kívánja, felmutatásukra nem kötelezhető. (R. f. X. 255.) A kereskedő könyvei nemcsak neki, hanem ellenfelének is bizonyítékul szolgálnak. A perbeli ellenfél kívánatára tehát könyveknek a bíróság élőit felmutatására a kereskedő szorítható, ha e könyvek bizonyos tartalmát az ellenfél állítja. (Bpesli Tábla, u. f. XXIX. 328. 1.) 181. §. Az okirat közlése. Tekintve, hogy latin nyelven irotl régibb törvényeinknek jelenleg