A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár nyolczvanhat kötetének revisiójával. III. folyam XVIII. kötetéig (Budapest, 1903)

Polgári törvénykezési rendtartás. 230—233. §§. képeznek, ugy az ítéletben ki kell mondani, hogy az azok tekintetében megítélt főeskü az egyes tételekre is letehető. (III. f. II. 35.) Ha több tételből álló követelésre együttesen ítéltetett eskü, az esküre kötelezett lelnek jogában áll azt egyes tételekre is letenni. (Bpesti Tábla, u. f. XXIX. 330. 1.) Jogerejüleg megítélt eskü szövegének módosítása iránt előterjesztett kérelemnek az ellenfél meghallgatása nélkül hely adható akkor, ha az eskü szövegében meghatározott oly számadatok foglaltatnak, a melynek az ellenfél elleni követelés összegének meghatározására kell alapul szolgálniok és ha az ily számadatoknak kért módosítása nyilvánvalóan az ellenfél javára történik. (Bpesti Tábla, u. f. XXIX. 331. 1.) 230. §. Főesküvel való bizonyítás. A tannvallomások feletti észrevételekben kínált főeskü is megítélhető, ha az azzal megkínált fél azt minden észrevétel nélkül elfogadta. (R. f. XVII. 90.) Ha a bizonyító fél a válaszban kínált főesküt a végiratban maga mellőzni kéri és módosítani kívánja, a főeskü meg nem Ítélhető. (U. f. XVII. 62.) Egy más perben letett főeskünek az ujabb perben bizonyító erő nem tulajdonitható. (ü. f. XXXIX. 11.) 231. §. Feltételesen kinált főeskü. A kinált főeskü, habár az ellenfél azt elfogadta is, nem ítélendő meg oly esetben, ha a főeskü által bizonyítani czélzotl. igény valódiságára nézve a bizonyítási kötelezettség, :i per állására s a felhozott bizonyítékokra tekintetlel, nem az esküt kínáló felet terheli. (R. f. X. 317. I.) A bizonyításra nem kötelezett fél által feleslegesen kinált főeskü elfogadása, illetve az, hogy az e ténye által a bizonyítási kötelezettséget elvállalta, nem szünteti meg a bizonyításra kötelezett fél abbeli mulasztását és az abból eredő joghátrányt, hogy bizonyítási kötelezettségének eleget nem tett, ily esetben tehát a főeskü mellőzésével a bizonyítást elmulasztó fél marasztalandó. (R. f. XVI. 63.) Ha azon peres fél, kit a bizonyítás terhe nem illet, ellenfelét azon esetre, ha a biróság őt találná bizonyításra kötelezettnek, a főesküvel óvatosságból megkínálja; ez által ellenfele a bizonyítás terhe alul nem szabadul. Ha tehát a főesküt kináló fél bizonyítani nem tartozik, a per az általa óvatosságból kinált főeskü mellőzésével döntendő el. (R. f. XXIV. 74.) 233. §. Kínálás és visszakinálás. Ha alperes a követelés eredeti fennállásának beismerésével főesküvel kínálja meg felperest arra nézve, ' hogy a tartozását időközben teljesi! tett részletfizetések által törlesztette s felperes ezen főesküt el nem fogadja, felperes keresetével elutasítandó, ha ennek ellenében tagadta is azt, hogy a részletfizetések a kereseti tőke fizetésére történtek s erre a főesküt elfogadta. (R. f. III. 163.)