Tárgymutató a Döntvénytár új folyam XI-XXII. köteteihez (Budapest, 1890)

40 érvényesítendő, minthogy a jószág özvegyi jog alapján birtokban lévén, a birtoklás megoszthatatlanságánál fogva addig, mig az özvegyi jog fenállott, a hajadoni jog szünetelt s igy a hajadoni joggal biró leányok azon időben, midőn az öröklési igény a törvény értelmében érvényesítendő volt, tulajdonképeni birtokosoknak nem tekinthetők, tehát mint nem birtokosok ellen a bejelentett igényt érvényesíteni sem kellett. A leányokat a fiági javakban megillető hajadoni jognak ugyanis egyik törvényes következménye lévén, hogy a leányok az impetrationális összeg és a befektetett javítások kifizetése előtt a javakat kiadni nem tartoztak, hanem azokat ezen időpontig birtokukban tarthatták és ezen birtoklásukban a zálogbirtokosokkal egyenlő tekintet alá estek: kétségtelen, hogy a hajadoni joggal biró leányoknak a birtoklásra érvényes jogczimök volt. És miután az özvegy anya természetes és törvényes gyámjuk volt és a birtoklás helyettes, tehát gyám által is gyakorolható, a helyettesitettek nevében s ezen helyettes által igazolt birtoklásnak ugyanazon jogi előnyei vannak, mint a közvetlenül gyakorolt birtoklásnak. Az özvegy pedig az igényelt javakat tettlegesen használta és kezelése alatt tartotta s igy azokat physikailag birtokolta: ennélfogva a hajadoni joggal biró leányok az özvegy életében is ezzel együttes tényleges és jogszerű birtokosoknak voltak tekintendők. Annál inkább áll ez, mert csupán azért, hogy az özvegy hajadon leányainak természetes és törvényes gyámja volt és a haszonélvezetet két különböző jogalany nevében gyakorolta, a hajadoni jogot szüneteknek tekinteni annál kevésbé lehet, mivel a régebbi magyar törvény szerint a leányok mindig gyámság alatt állván, haiadoni jog csak az esetben létezhetett volna, ha az özvegy nem egyszersmind anyja is a leányoknak; a hajadoni jognak ily megszorítása pedig sem a törvényen, sem a törvényes gyakorlaton nem alapszik. — A törvényes gyakorlat értelmében oly esetekben, midőn fiágra szabályozott javakban az egyik ág kihal, a netalán jogosított másik ágnak és a kir. fiskusnak öröklési joga megnyilik ugyan, de ha özvegy és leányok maradtak, azok a javakban benmaradnak, mivel az özvegy elhalt férjét, a leányok pedig atyjokat képviselik, vagyis mind az özvegy, mind hajadon leányai együttesen maradnak birtokban s abból mindeniket illeti a lakás, tartás, ellátás, esetleg pedig kiházasitás, még pedig az özvegyet özvegyi, a leányokat pedig hajadoni jog czimén, s a hajadonoknak e jogát tőlök az anya sem vonhatja meg, mert a hajadoni jog a törvény által feltétlenül van megállapítva s annak fenállása az özvegyi jog fenállásától függővé téve nincs. Ebből következik, hogy a mennyiben a hajadoni joggal biró leányok akkor, midőn az ősiségi ny. p. n. §-a értelmében eszközlendő lépések ideje beállott, anyjokkal együttesen a javak birtokában voltak, az öröklési igény ellenök is bejelentendő és azután perrel érvényesítendő. E szerint az öröklési igény érvényesítésére az özvegy ellen gyámi minőségének kijelölése nélkül annak idején beadott keresettel a hajadon leányok anyjok mint gyám személyében perbe idézetteknek nem tekinthetők, irányukban tehát