Fayer László (szerk.): Tárgymutató a Döntvénytár régi folyam XXVI-XXVIII. és új folyam I-X. köteteihez (Budapest, 1885)
2 időközi haszonvételek megfizetése iránt indított perben a haszonvételek csakis a lefolyt büntető perben hozott harmadbirósági ítélet kiadmányozását rendelő végzés napjától számítva ítéletidők meg, mert ezen napig e perbeli alperes jóhiszemű birtokosnak tekintendő. (XXV11I. 115.) Habár ingó dolgok tulajdoni joga tényleges átadás- és átvétellel szereztetik meg, s az ingók a foglalás alkalmával végrehajtást szenvedett birtokában találtatván, tulajdonául vélelmezendők mindaddig, mig ennek ellenkezője nem igazoltatik: mindazonáltal ha a per során beigazoltatik, hogy igénylő felperes a lefoglalt ingókat a foglalás előtt végrehajtást szenvedettől megvette és annak vételi árát vagy annak egy részét fizette, igénylő felperes keresetének hely adandó. (I. 2$.) Azon vélelem, hogy valamely ingó tárgy azt illeti, kinek birtokában találtatik, csak addig áll, mig a valódi tulajdonos tulajdonjogát nem igazolja. Ha tehát igénylő felperes azt, hogy a végrehajtást szenvedett birtokában talált tárgyakat birói árverésen megvette s azok tulajdonaivá váltak, beigazolja, keresete megítélendő a nélkül, hogy bebizonyítaná, mikép az ingók ugy maradtak a végrehajtást szenvedett birtokában, hogy ennek tulajdonává nem váltak. (1. 51.) Ha az eladó az általa eladott háznak csak fele részben tulajdonosa, és a neje mint közös telekkönyvi tulajdonos beleegyezése és megbízása nélkül az egész ház eladására kötött szerződést, ezen jogügylet mégis jogérvényesen kötöttnek tekintendő. Azon körülmény, hogy az adásvételi szerződés tárgyát képező ház az eladó nevére telekkönyvileg bekeblezve nincs, jogi akadályt nem képez arra nézve, hogy az eladó az eladott háznak a vevő nevére való bekeblezésére alkalmas adásvevési szerződés kiállítására köteleztessék. (I. 60.) Habár elsőrendű alperesnek a per tárgyát képező, felperes nevére szóló takarékpénztári betétkönyvecske adósa 2. r. alperes egyleti pénztárnok által végrehajtás elkerülése végett fedezetképen átadatott, ö mégis annak felperes részére való kiadásában marasztalandó, mert a névre szóló értékpapír tulajdona azé, kinek nevére az kiállítva van, és alperes abból, hogy a betétkönyv felperesnek nevére szól, tudhatta, hogy az nem másodrendű alperes tulajdona s hogy így a felett másodrendű alperes intézkedési joggal nem bir. (I. 66.) Valamely munka szerzőjét a fordítás joga — és pedig külön fentartás nélkül is — megilleti. (I. 100.) A tulajdont korlátoló váltságkötelezettség kérdése. (IV. 22.) A városok kizárólagos italmérési jogának kérdése. (IV. 56.) Az osztr. polg. tvk. 1500. §-a az elévülés és elbirtoklás által szerzett jognak érvényesítését csak az ellen zárjaki, a ki csupán a nyilvánkönyvekhez biztában szerzett telekkönyvi tulajdonjogot; ezen feltétel azonban nyilván hiányzik akkor, ha a tulajdont szerző meggyőződött vagy pedig kellő figyelem mellett meggyőződhetett volna arról, hogy a szolgalom tényleg gyakoroltatott; mert ily esetben az uj szerződő a nyilvánkönyv által félre nem
