Fayer László (szerk.): Tárgymutató a Döntvénytár régi folyam XXVI-XXVIII. és új folyam I-X. köteteihez (Budapest, 1885)

i8S 72. SÁmbár a B. T. K. 72. §-ának viszonyításából a 66. §-hoz az tűnik ki, hogy a segéd büntetése enyhébb mint a tettesé; azonban e szabály csak a törvényben meghatározott büntetési tételre, nem pedig a concret esetben — a súlyosító és enyhitő körülmények számbavétele mellett, az ugyanazon büntetendő cselekmény létrehozatala körül tevékeny több személy büntetésének, vagyis az elkövetett cselekményre a törvény illető rendelkezésében meghatározott büntetési tétel maximuma és minimuma közötti kiszabására állván, az egyes bűnösök mellett vagy ellen fenforgó enyhitő és súlyosító körülmények hatása folytán, s nevezetesen a súlyosító körülményeknek túlsúlya esetében a segéd büntetése súlyosabb lehet, mint a tettes mellett érvényesülő enyhitő körülmények hatása következtében, ez utóbbinak büntetése. (IX. 129.) 73- §• Az egyik tettestárs által a megállapodáson tul elkövetett sulyosbbitó cselekedet befolyása a másik tettestársra. — Lopás. (IV. 50.) 74- SRészesség fenforoghat-e oly büntetendő cselekménynél, melynek eredményét a tettes nem akarta? (VIII. 153.) A bümészességre vonatkozólag átalános büntetőjogi szabály az, hogy a bűnrészest azon cselekményért való felelősség terheli, melyet a tettes az illető bűnrészes részességének tartama alatt, tehát ennek tudtával, beleegyezésével elkövet. Az emiitett szabály a szándék átalános szempontja alá esvén, a tettes által eshetőleg elkövetendő cselekményre (dolus eventualis) is kiterjed. — A bünsegély a részességnek egyik a felbujtásnál enyhébb esetét képezvén és a felbujtásra a B. T. K. 71. §-a szerint a bevégzett, esetleg a megkisérlett büntetendő cselekmény teljes büntetése megállapítva lévén, ebben már a kifejtett teljes cselekvőség benfoglalva van, ha csak ezen bünsegélyezést képező cselekmény által még egy másik külön önálló büntetendő cselekmény nem jő létre. (X. 1.) Segítésben való elitélés a tettességgel vádolt egyén felmentése mellett. (X. 87.) VI. FEJEZET. A szándék és a gondatlanság. 75- §• Azon körülmény, hogy tettes nem azon személyen követte el a bántalmazást, a kit czélba vett, hanem véletlenség folytán egy másik személyen: nem zárja ki, hogy cselekménye ez utóbbi személy irányában is szándékosnak betudathassék. — Aberratio ictus. (XXVI. 52.) Oly esetben, melynél a halált okozott sérelmezésnek nem lehetett az elkö-