Fayer László (szerk.): Tárgymutató a Döntvénytár régi folyam XXVI-XXVIII. és új folyam I-X. köteteihez (Budapest, 1885)

137 a kir. tábla 1882. évben hozott ítélete által az első bíróságnak ítélete helybenhagyatott, ezen másodbirósági ítélet ellen további felebbezésnek helye nincs és ha ilyen beadatik, az az elsőbiróság által visszautasítandó. (II. 88.) A könyvkivonatnak tételei a keresk. törv. életbe lépte előtti időből származván, a keresk. könyvek bizonyító erejének tartama e tételekre vonatkozólag a korábbi törvények és nem a keresk. törvény 31. §-a szerint bírálandó meg. (VI. 38.) A keresk. eljárást szabályzó igazs. minist, rend. 6. §. 8. pontjában emiitett keresetek eseteiben, melyek rendszerint a kir. tszékek hatásköréhez tartoznak és csakis a novella 13. §. 1. p. s a 2. p. a) tételének korlátai közt a jbiróság hatásköréhez tartoznak; a mennyiben a novella 1. p. s 2. p. a) tétele alá nem vonhatók (t. i. sem készpénzbeli követelésre, sem helyettesíthető ingóságra nem irányulnak), figyelembe veendő-e, hogy a felek a köztük felmerülendő peres kérdések eldöntésére egyik szabadon választandó kir. jbiróságnak vetették alá magukat, vagyis meg van-e ezen eseteknél engedve a feleknek a birói illetőségre nézve a törvénytől eltérő megállapodás ? (VI. 97.) Birói illetékesség kereskedelmi ügyletre vonatkozó kezesség esetében. (IX. 182.) Kereskedelmi üzleti összeköttetésből eredő követelések nem tekinthetők olyanoknak, a melyek iránt, ha per tétetik folyamatba, két egybehangzó ítélet ellen további felebbezésnek helye volna. (X. 116.) Alkalmi egyesülés felbontása, illetve az azt létesített szerződés birói megszüntetése iránt indított per nem a kereskedelmi törvény, hanem mindannyiszor az általános magánjog elvei szerint bírálandó el, tehát erdélyi peresetre nézve az osztr. polg. törvénykönyv alapjáról. (X. 166.) VÁLTÓTÖRVÉNY. I. RÉSZ. Váltóképesség. A régi váltótörvény I. R. 14. §-a értelmében, mely szerint irást nem tudók váltókötelezettséget nem vállalhatnak, az írni nem tudás a meghatalmazott általi kötelezettség vállalást is kizárja. (XXVII. 59.) A váltó lejáratig elfogadás végett bármikor bemutatható s ezen időpontig az intézvényezett által bármikor elfogadható lévén, az elfogadási időnek meghatározására nézve a kiállítás napja nem irányadó. — Ha tehát az elfogadó lejáratkor már nagykorú volt, habár a váltó kiállításának idejekor még kiskorú volt, felperes tagadásával szemben az elfogadó alperest terheli