Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

228 donát, azokra mégis rosszhiszemüleg végrehajtást vezetett. Ezen bizonyítékokkal szemben nem volt figyelembe vehető az a körülmény, hogy a büntető iratokhoz csatolt, 1898 deczember 29-én kelt, adás-vevési szerződés szerint W. M. és kiskorú gyermekei a végrehajtás alá vont ingatlanok felerészét V. J.-nak és nejének vissza eladták, hogy tehát a végrehajtás elrendelésekor az ingatlanok egy negyedrésze V. J. végrehajtást szenvedő tulajdonát képezte, mert az alperes a kifejtettek szerint tudta, hogy eme ingatlanok kizárólag a kiskorú felperesek tulajdonát képezik és mert a bünperben kihallgatott V. J.-nak ama vallomásából, hogy miután az árvaszék a közte és a kiskorú alperesek között kötött viszeladási szerződést jóvá nem hagyta, jogosítva érezte magát attól a szerződéstől elállani, alperes tudhatta, de különben is kellő gondosság mellett magának meggyőződést szerezhetett volna, hogy a gyámhatóság a viszeladási szerződést jóvá nem hagyta, minélfogva ez a szerződés érvénytelen. Alperes ezek szerint a végrehajtási zálogjog szerzése körül rosszhiszemüleg járván el, az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával, a rendelkező rész szerint kellett határozni. (1904 január 18. 4672/903. sz. a.) A kir. Curia: A kir. tábla ítélete indokaiból helybenhagyatik. 144. A felperes tulajdonát képező házból az utczára való közlekedés másképpen egyáltalán nem gyakorolható, mint az alperes tulajdonát képező ház telkén való átjárással és az alperesek a perben ki is jelentették, hogy ők a felperes ház lakóinak a gyalogátjárását mindenkor'megengedték. Erre való tekintettel már a dolog természetéből folyik, hogy ez az átjárás régi megállapodásnál fogva mint esetleg kényszer utján is érvényesíthető jog gyakoroltatott és másfelől annak tűrése nem lehetett pusztán szívesség, hanem kötelességen alapszik, s így a gyalogátjárási szolgalom felperest megilleti. — Az átjárási szolgalom rendszerint csak a gyalogjárás, nem pedig a szekérrel való közlekedés jogát foglalja magában. (Curia 1904 augusztus 31. 6412/903. sz. a.)