Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)
2l8 lel ősség, ha felperest e talajminőség tekintetében ejtették volna tévedésbe, mit maga felperes sem állit, de ez az erdők talajának áhala megszemlélése által ki is van zárva. Egyébiránt az esetben, ha valamely tárgy, annak rendszerint való használhatóságán kivül eső czélra vétetik meg s e czélnak az meg nem felel, még ha erről a czéiról az eladó az előleges egyezkedés alkalmával értesíttetett is, az eladási ügylet érvénytelenségét, erre vonatkozó kikötés hiányában, maga után nem vonja ; az pedig bizonyos, hogy az ingatlanoknak parczellázás czéljából megvétele, azoknak rendszerint való használhatóságához nem tartozik és hogy a parczellázás az adásvevési szerződésben kikötve nincs. De nem vonható ilyen kikötésre következtetés az adás-vevési szerződés 10. pontjának abból a rendelkezéséből sem, mely szerint már letarolva átadott terület irtása azonban felétlenül szabadságában áll, t. i. felperesnek.' Mert e rendelkezés összefüggésben állván a szerződés ugyancsak 10. pontjának előbbi rendelkezésével, csak azt jelenti, hogy a már letarolva átadott területek irtására az előleges bejelentési s 1200 í_i öles holdanként a vételárba 100 frt fizetési kötelezettség nem vonatkozik és semmi esetre sem értelmezhető a rendelkezés akként, hogy ezzel felperes az erdők feltétlen voltára tévedésbe ejtethetett volna, illetőleg, hogy ebből az erdők talajának feltétlen használhatása következnék, mivel a feltétlenül fentartandó erdőknek irtása az 1879 : XXXI. tcz. 5. §-a szerint kizárva nincs. A telekkönyvi kiigazításnak mindaddig helye van, mig harmadik személyek további nyilvánkönyvi jogokat jóhiszemmel nem szereztek. — Aki az ingatlan birtokához birtokrendezés folytán jutott, a birtokába jutott területnek nevére való átíratását nem telekkönyvi kiigazítás, hanem csak a telekkönyvek átalakítását szabályozó eljárás utján szorgalmazhatja. (Curia 1904 május 31. 2085/903. sz. a.) A szászrégeni kir. járásbíróság: Felperest keresetével elutasítja. (1902 október 10. J0184/902. sz. a.)
