Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

202 rint alperes a d—i termény- és áruraktárt soha meg nem bizta és ilyen megbízás sem a D. alattiból ki nem tűnik, mert ebben alperes csak jelzi, hogy ugy a novemberi ioo mmázsát, mint a deczemberi 200 mmázsát a d—i raktárba kérte raktározni, de itteni megbízottról nem beszél, sem az E. alattiból, amelyben kifejezetten csak a novemberi szállítmányra mondja, hogy a terményraktárt az átvételre meg fogja bízni. Tekintve, hogy ilyen megbízás hiányában a deczemberben ide szállított árúk átvétele annál kevésbbé igazolható, mert felperesnek 4. 7. alatti értesítése és felhívására alperes az 5. 7. a. válaszban tudatta, hogy az áru átvétele csak akkor fog megtörténni, ha annak minősége a szerződésnek megfelel, s hogy erről meggyőződhessék, magának két zacskó mintát küldetett; midőn pedig felperes 1898 deczember 7-én kelt 6. 7. a. levelében azt hangoztatta, hogy ő a kötlevél szerint «száraz, üszökös» árut szállíthat, alperes a 7. 7. alattiban már deczember 9-én értesiti felperest, hogy mivel a kötlevél ilyen kikötést nem tartalmaz, ő romlott magot átvenni nem hajlandó és mihelyt az áruraktár által deczember 13-án küldött mustrát 17-én megkapta, a 11. 7. a. szerint nyomban értesítette felperest, hogy amennyiben az áru a kikötött szerződési kellékeknek meg nem felel, azt felperestől át nem veszi ; tekintve másrészről, hogy alperesnek az áru hiányára alapított kifogása a felperesnek 6. 7. a. levélben foglalt beismerésével azért is bizonyítva van, mert felperes az illetékességi tárgyalás során azt is beismerte, hogy felperesnek 1898 október 16 án kelt 4.7. a. levélben foglalt azon ajánlatát, amelyben időhöz képest száraz, rostált és «amint itt minden áru egy kevéssé hibás (stichig)», napraforgót kinált megvételre, de alperes nem fogadta el, hanem attól több tekintetben eltérő uj ajánlatot tett a 3. 7. a., illetve a C. alatti kötlevélben, mely uj ajánlatot felperes 5.7. a. levelében elfogadván, ekként a vétel alapjául kizárólag az 1898 okt. 17-én C. a. kötlevél szolgál. Minthogy ezekből kétségtelenül megállapítható, hogy alperesnek, aki felperest az áru hiányairól a kereskedelmi törvény 346. szakaszának megfelelően különben is kellő időben értesítette, a kereskedelmi törvény 348. szakasza értelmében az ügylettől elállani joga volt és felperes az alperesnek át nem adott, egyébként s szerződésellenes áru vételárát alperestől még azért sem köve-