Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

169 gyát képező követelés s a 3., 4., 5., 8., 13. számú viszonkereseti követelések beszámítása tárgyában uj ítéletet. Indokok: Előrebocsátva azt, hogy perújítás esetében is az ügyfelek elnevezésénél azoknak az újított perben elfoglalt állása irányadó és ekként a kir. Curia e részben az elsőbiróság álláspontját találta megfelelőnek, a másodbiróság Ítéletének az a része, mely szerint ujitó felperesek perujitási kérelmének hely adatott felhívott, a 7., 9, 10., 11. számú viszontkereseti követeléseket illetőleg pedig felhozott saját indokaiból hagyatott helyben, másrészről a másodbirósági Ítéletnek azt a részét, mely szerint ujitott alperes 2350 K vételár tőke s járulékai erejéig a 2. sz. viszonkeresetével elutasittatott, azért kellett helybenhagyni, mert újított alperes ebbeli viszonkeresetét csupán 1. r. ujitó felperes ellenében támasztotta, már pedig az 1881 : LIX. Icz. 8. §-ához képest a több felperes által perbevont alperes viszonkeresettel csak akkor élhet, ha követelése a felperesek mindenikét terheli, ami a jelen esetben fen nem forog. A per adataiból kétségtelen, hogy az ujitott alperesnek 1. sz. 2066 K tőke s járulékai erejéig támasztott viszonkeresete az e perben elbírálandónak kimondott 11. alatti viszonkeresetben nemcsak benfoglaltatik, hanem az, amennyiben első sorban a háromnegyed külteleknek természetbeni kiadása iránt előterjesztett viszonkereseti kérelemnek hely adatnék, egyenesen tárgytalanná válik ; ehhez képest tekintettel arra a perjogi szabályra, amelynélfogva ugyanazonegy követelés a perben csak egyszer érvényesíthető, mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával ezen viszonkereseti követelés feletti határozathozatalt mellőzni kellett. Nem vitás peresfelek közt az a tény, hogy az ujitott alperes által 3., 4., 5., 8., 13. sz. a. támasztott viszonkereseti követelések az alapkereset tárgyát nem képezték és ekként kétségtelen, hogy e követeléseket alapperbeli felperes és e perben ujitott alperes az alapkeresetben nem érvényesítette. Való ugyan, hogy az 1868 : LIV. tcz. 319. §-ának ama rendelkezésével szemben, hogy a perujitási kereset az alapperbeli kérelmen tul nem terjedhet, ugyanazon törvényezikk 320. §-a azt a rendelkezést tartalmazza, hogy perújítás esetében mindkét fél minden követelését, ellenkövetelését és bizonyítékait kölcsönösen épp ugy előadhatja,