Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

150 lag a hitbizományi helyetteseknek öröklési joga csak a végrendeletbe foglalt feltétel beálltával érvényesül. — Olyan bizonyitási eljárás, melynek foganatosithatása csakis harmadik személy tetszésétől függ, el nem rendelhető. (Curia 1904 február 3. 4580/903. sz. a.) A budapesti kir. törvényszék: Felpereseket keresetükkel elutasítja. Indokok: A felek közt fenforgó jogvita az A. a. végrendelet alapul vétele mellett döntendő el, melyet az összes érdekeltek érvényesnek ismertek el. A végrendelet második pontjában foglalt az a rendelkezés, mely szerint az örökhagyó egész vagyona, a hagyományok levonása után, az örökhagyó elhunyt nővére S. A.-nak két gyermekére holtiglani haszonélvezetül szálljon, haláluk után pedig a vagyon az említett S. A. unokáira, H.-né és P.-né gyermekeire száll, nyilvánvalóan hitbizományi helyettesítést foglal magában, amely szerint S. A két gyermeke mint örökös, H.-né és P.-né gyermekei pedig mint hitbizományi helyettesek jelentkeznek. Annak kiemelésével, hogy ítélkezési gyakorlatunk szerint utóörökös nemcsak az örökség megnyíltakor már élő személy és megfogamzott méhmagzat, hanem meghatározott személynek még a jövőben születendő gyermekei is lehetnek, a kir. törvényszék a végrendeletet a maga egészében véve elbírálás alá, annak második pontját akként értelmezi, hogy H.-nénak nem csupán a végrendelet alkotásakor élt gyermekei, a felperesek, hanem minden, tehát a jövőben még születendő gyermekei is hitbizományi helyettesül tekintendők. Ez következik abból, hogy örökhagyó a H.-né törzsén utóörökösül nem jelölte meg névszerint a felpereseket, hanem általában minden megszoritás nélkül csak H.-né gyermekeit rendelte, és nincsen is a végrendeletben 'semmi támpont arra a megszoritó magyarázatra, hogy az örökhagyó H.-nénak esetleg később születendő gyermekeit az utóöröklésből ki akarta volna zárni. Ellenkezőleg az örökhagyó állagörökösül H.-né és P.-né gyermekeit, tehát minden korlátozás nélkül ezt a két törzset jelölte ki. Minthogy pedig a hitbizományi helyettesítés jogi természetéből folyólag a hitbizományi helyetteseknek — jelen esetben H.-né és P.-né gyermekeinek —