Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

125 kolása alapján helyesen mellőzték a felperes által ajánlatba hozott könyvekkel és szakértőkkel való bizonyitásfelvételt és pedig anynyival inkább, mert habár valamely részvénytársaság ügykezelésének és vagyonállapotának szakértők általi megvizsgálása peres uton is kérelmezhető, ennek azonban, amint ezt a kir. Curia egy adott esetben 15/1903. sz. a. határozatában kimondottta, ez uton is csak a kereskedelmi törvény 175. §-ában követelt előfeltételek fenforgása esetében van helye, mivel a kisebbségnek a fent idézett törvényszakaszban engedett ez a jog az egyes részvényes által, ha nem képviseli az alaptöke egy tizedrészét, a kereskedelmi törvény 174. §-a alapján inditott megtámadási perben sem gyakorolható. Ami pedig a felperes által megjelölt újpest-rákospalotai vasúti czimletek tekintetében megajánlott bizonyítás felvételt illeti, a kir Curia azt a következő okokból mellőzte. Igaz ugyan, hogy a kereskedelmi törvény 199. §-ának 2. pontja értelmében az árfolyammal biró papírok a mérlegbe legfeljebb azon árfolyamban vehetők fel, amelylyel azok az illető üzleti év utolsó napján bírnak és igaz, hogy alperes nem tagadta, miszerint ezek a most emiitett czimletek tényleg bírnak árfolyammal, ugy hogy ezen alapon felperesnek abbeli kérelme indokoltnak látszanék, hogy a könyvek illető tételeinek megvizsgálása utján tisztába hozassék, hogy az alperes társaság azokat nem-e tényleg az akkor tőzsdeileg jegyzett árfolyamnál magasabb összegben értékelte a mérlegben. Minthogy azonban maga a felperes sem állította határozottan, hogy ez a magasabb értékelés tényleg fenforog és minthogy meg sem jelöli határozottan azt az összeget, amely szerint azok értékének megállapításánál törvényellenesen vétettek számításba, mert e részben csak feltevésre alapítja az 1.494,181 K 28 fillér értékkülönbözet esetleges fenforgását. A kir. Curia ezen most emiitett vasúti czimletek a mérlegbe felvett értékének a könyvek és szakértők utján való bizonyítását azért nem tartja szükségesnek, mert alperesnek ama határozott tagadásával szemben, hogy az illető czimletek nem az 1900. évi deczember hó 31-én jegyzett árfolyamnak megfelelő összegben vétettek fel az azon évi mérlegbe, felperesnek kötelességében állott positiv adatok előtér-